Négy európai ország, köztük Nagy-Britannia, Finnország, Svédország és Norvégia bejelentette, hogy kilép az Ottawai egyezményből, amely a gyalogsági aknák és robbanószerkezetek használatát korlátozza. A döntés váratlanul érte a nemzetközi közösséget, hiszen ezzel az országok visszatérnek a civil lakosság biztonságát veszélyeztető fegyverek használatához.

Az Ottawai egyezmény 1997-ben lépett életbe, és azóta világszerte sok ország ratifikálta, célja pedig a föld alatti robbanószerkezetek elterjedésének megakadályozása volt. Az egyezmény aláírói vállalták, hogy nem gyártanak, nem használnak és nem is tárolnak aknákat, amelyeket elsősorban a konfliktusok során használnak, és amelyek évtizedekig fenyegethetik a civil lakosságot.

A négy ország döntése mögött politikai és gazdasági motivációk is állnak. Az elemzők szerint egyes kormányok a fegyvervásárlás és -gyártás során jelentős profitokat látnak, amely magyarázhatja a döntést. A kilépés a jövőbeli konfliktusokban a civilek védelmének megszorítását jelenti, és sokan attól tartanak, hogy egy újabb katonai feszültség kialakulásához vezethet.

Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a fegyverek alkalmazásának visszatérése komoly következményekkel járhat, különösen a gyerekek és a sebezhető közösségek számára, akik a legnagyobb áldozatai lehetnek a háborús konfliktusoknak. Emlékeztetnek arra is, hogy számos ország már a mezőgazdasági és infrastrukturális fejlesztéseket is érintette a konfliktusok miatt.

A kilépés hatása a nemzetközi kapcsolatokra is kihatással lesz, hiszen más országok is követhetik ezt az irányvonalat, így megkérdőjelezve a nemzetközi fegyverzet-ellenőrzési kezdeményezéseket.

Figyelni kell, hogy megfelelő közbeszéd alakuljon ki a fegyverek használatáról és a civil lakosság védelméről; a közvélemény és a politikai döntéshozók részvételével ezen a területen is fontos előre lépni. Az új helyzet a nemzetközi jog és a politikai dinamika újraértékelését követelheti meg a jövőben.