A Moldovai Köztársaság, Európa egyik legszegényebb országa, egy különösen nehéz helyzetben levő nép otthona. A gazdasági helyzet súlyos, a munkanélküliség arányai az egekben járnak, sok fiatalnak nem marad más választása, mint elhagyni szülőföldjét egy jobb jövő reményében. Az elmúlt tizenöt évben a lakosság negyede hagyta el az országot, ami drámai hatással van a családokra és a közösségekre. Maria Guțu, moldovai fotográfus, egyike azoknak, akik a szüleik elvándorlása miatt nagyszüleivel nőttek fel. Az ő története és képei sokak számára megmutatják Moldova valódi arcát és a fiatal generáció küzdelmeit.

Maria fotósorozatának, „Haza” címmel, elkészítése 2019 és 2023 között zajlott, amely során a múlt emlékeit dolgozta föl. Munkája nem csupán személyes nosztalgia; az elvándorlás, a gyermekkori emlékek és a hazájához fűződő kapcsolata elevenedik meg benne. "Emlékszem, kiskoromban a nagyapámmal tettünk kisebb kirándulásokat. Csodás időket éltünk át, és sokat tanultam a természetről" – meséli Maria.

Fekete-fehér fényképei mély érzelmeket fejeznek ki, és képesek megeleveníteni a múltat: a hagyományos népviseletbe öltözött gyerekeket, az ősi népi zenét játszó férfiakat. Azonban ezek a képek nem csupán nosztalgiát ébresztenek, hanem komoly kérdéseket is felvetnek: Mi lesz Moldova jövője? Hogyan élnek azok, akik itt maradtak? Az arcokon tükröződő érzések a kétségbeesést is beleszövik a történetekbe.

Maria Guțu szívhez szóló vágya, hogy a moldovai emberek jobb életet éljenek, mindennapjaiban is tükröződik. „Az országban szükség van egy színvonalas, ingyenes egészségügyi rendszerre, új oktatási reformokra, és arra, hogy a fiatal generációk jövője ne legyen kérdéses. Gyűlölöm és szeretem a hazám: míg a táj, a nyitott emberek iránt érzett szeretet eláraszt, addig a korrupció, a szegénység és a patriarchális társadalom dühöt ébreszt bennem” – fogalmaz a művész.

A „Haza” címmel rendelkező sorozat, amely most a nyilvánosság előtt áll, nemcsak az ő története, hanem sok fiatal moldovaié, akiknek életét a migráció formálja. Minden egyes munka egy szívvel teli kalandozás Moldova felfedezésére, gyökerei keresésére irányul. Maria hangsúlyozza, hogy ezek a képek nemcsak róla, hanem a közös tapasztalatokról, a reményekről és a félelmekről szólnak, amelyek összefonódnak a moldovai emberek életével.

"A fotóművészetem a családomra és gyökereimre emlékeztet, és egyben lehetőséget ad arra, hogy másoknak is bemutassam ezt a gyönyörű, de nehéz világot, ahol felnőttem" – zárja gondolatait Maria Guțu, hangsúlyozva, hogy Moldova hazájából való kivándorlás és hazatérés gondolata folyamatosan visszatér, újra és újra meg kell kérdőjelezni a fogalmakat az otthonról és a közösségről.