1828. május 26-án a nürnbergi utcákon bolyongó, zavarodott gyereket találtak a helyiek. A fiatal fiú, Kaspar Hauser, két levelet szorongatott, és alig tudott megszólalni. A levelek tartalma sokkoló volt: az egyikben a fiú rövid élettörténete, a másikon a városban állomásozó lovassági ezred parancsnokságának, Friedrich von Wessenignek a neve szerepelt, aki felajánlotta a fiúnak, hogy vagy őt befogadják, vagy ha nem, akkor az életére törnek. Wessenig végül a harmadik lehetőséget választotta: a rendőrségre küldte, ahol a fiút csavargóként tartották nyilván és börtönbe zárták.

Ezekkel az eseményekkel kezdődött Kaspar Hauser hihetetlen története, amely az egész Európát magával ragadta. Az emberek kíváncsiak voltak arra, hogy honnan jöhetett, és hogy ki is volt valójában. A fiú életéről sokáig csak találgatások folytak, és bár többször is megpróbálták megölni, végül öt évvel később, egy rejtélyes késelés áldozataként halt meg.

A korabeli leírások szerint Hauser egészséges volt, jól járt, és a nürnbergi vár börtönének 90 lépcsőfokát is gond nélkül megmászta. Szellemileg visszamaradottnak vélték, de hamar kiderült, hogy rendkívüli memória és tanulási képességekkel rendelkezett. Mindez arra engedett következtetni, hogy a fiú körülményei, amelyek között felnőtt, messze eltértek a normálistól.

Hauser állítása szerint egy sötét szobában nevelkedett, ahol vízen és kenyérrel élt, és a napok során egy titokzatos alak tanította - akit soha nem látott azután, hogy Nürnbergbe került. Az álarcos figura azt mondta neki, hogy mondogassa, hogy „huszár akarok lenni!”, mielőtt elengedte volna.

Különböző gondviselők vették a szárnyuk alá, köztük Lord Stanhope, aki úgy vélte, hogy Hauser esetleg magyar származású lehet. Miközben jól érezte magát Magyarországon, a környezetét nem ismerte meg. A fiú életében baljós események következtek be: többször is megpróbálták megölni, ami arra utalt, hogy valamilyen titok lappangott a múltjában.

Végül Johann Georg Meyer gondjára bízták, aki sok vitát követően egy újabb súlyos sebesülés után, már a mellkasán kapott késelés következtében hunyt el. Az orvosi vizsgálat kimutatta, hogy valószínűleg maga okozta a sebet, hogy magára vonja a figyelmet, ami végül sikerült is.

Kaspar Hauser története tovább él az irodalomban és a filmművészetben is. Werner Herzog 1974-ben készült filmje a fiú életéről világszerte felkeltette az érdeklődést. Még a tudományos diskurzusban is helyet kapott, a Kaspar Hauser-szindróma elnevezés a súlyos elhanyagoltságból fakadó visszamaradottságot jelöli.

Egyesek szerint Hauser valójában nem is az volt, akinek vallotta magát, hanem egy imposztor, aki a kalandos élete mellett több kérdést is felvetett. A felvetések közt szerepelt, hogy a fiú a Baden-i nagyhercegség családjára történő utalások alapján, a trónörökös lehetett.

A rejtély fokozatosan nagyobb figyelmet kezdett kapni, ahogy egyre több spekuláció és összeesküvés-elmélet született körülötte. Mára ismertté vált, hogy a genetikai vizsgálatok, amelyek 1996-tól kezdődtek, arra a megállapításra jutottak, hogy Hauser nem állt kapcsolatban a Baden-i hercegi családdal. A megerősített, 2024 nyarán végzett újabb vizsgálatok pedig azt mutatták, hogy a fiú mitokondriális DNS-e egy teljesen más csoportba tartozik, így a rejtély, ami évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat és a történészeket, végre egy lépéssel közelebb került a megoldáshoz!