Szerda délután egy 10 éves kisfiú eltűnésének híre sokkolta Óbuda lakóit, miután édesanyja a rendőrség segítségét kérte. A gyermeknek négy órakor haza kellett volna érnie az iskolából, de ő inkább elkerülte az otthon felé vezető utat. Amit később megtudtunk: a kisfiú annyira megijedt osztályfőnöke dorgálásától, hogy nem mert hazamenni.

A Budapesti Rendőrfőkapitányság közleményében jelezte, hogy a kétségbeesett édesanya nem sokkal fél ötkor a Csobánka tér környékén lévő járőrrendőrökhöz sietett, hogy segítséget kérjen fiának felkutatásához. A rendőrök a nő megnyugtatására tettek első lépéseket, majd minden szükséges információt összegyűjtöttek a kereséshez: részletes személyleírást, fényképet, és a fiú ruházatának pontos leírását.

A rendőrök gyorsan módszeresen beindították a keresést: sokan csatlakoztak, köztük a családtagok és barátok is. Végül a békásmegyeri HÉV megállójánál találták meg a gyermeket, aki az aluljáróban várakozott. Zokogva borult édesanyja és testvérei nyakába, elmesélve, mennyire megijedt a beírás következményeitől. Az édesanya azonnal megnyugtatta őt, míg a kisfiú végre megkönnyebbülten térhetett haza családjával.

A történet különösen figyelemfelkeltő a tanári felelősségről és a gyermeki pszichológiai hatásokról. Az ilyen esetek rávilágítanak arra, mennyire fontos, hogy a szülők folyamatosan figyelemmel kísérjék gyermekeik iskolai környezetét. Bár a kisfiú végül biztonságban hazaért, a szülők és pedagógusok közti bizalom kulcsfontosságú a gyerekek fejlődése szempontjából. Ez a szomorú incidens újabb figyelmeztetés arra, hogy a tanárok szerepe nemcsak a tudás átadásában rejlik, hanem a gyermekek érzelmi biztonságának megőrzésében is.