Marcello Mastroianni és Federico Fellini neve összeforrt az olasz és a világ filmművészetében. Öt közös filmjük nélkül máshogy alakultak volna a mozi világában, de legalábbis Az édes élet és a 8 és 1/2 óriási hatással volt a filmművészet fejlődésére. Míg a két művész barátok voltak, a magánéletben alig kerültek közel egymáshoz; Fellini filmjeiben Mastroianni gyakran szolgált alteregóként, aminek köszönhetően Mastroianni mélyen bele tudta élni magát a karaktereibe és azok világába.

A közönség által jól ismert anekdota szerint, amikor először dolgoztak együtt Az édes élet című film forgatásán (1960), Mastroianni érdeklődéssel fordult a forgatókönyv felé, amire Fellini egy karikatúraszerű képet mutatott be: a főhős a tenger fenekén lógatva a férfiasságát, körülötte szirének úszkáltak. Mastroianni azonnal fellelkesült, és megértette, milyen figurát kell életre keltenie.

Fellini különösen kedvelte Mastroiannival olyan karakterek megformáltatását, akik nem a viselkedésük, hanem a megnyerő külsejük miatt szimpatikusak a nézők számára. Ennek köszönhetően a közönség azonosulni tudott a szereplőkkel, végül pedig az önfelfedezéshez vezette őket.

Fellini pályafutása során Mastroianni színészi teljesítménye hatalmas mértékben hozzájárult a filmek sikeréhez. Öt ikonikus film, amelyek közül sok ma már klasszikusnak számít, Mastroianni és Fellini közreműködésével készült, és nélküle talán egészen másképp emlékeznénk rájuk.

Fellini rengeteget tanult és inspirálódott Mastroianni teljesítményéből, ami a rendező karrierjét is formálta. Míg Mastroianni a nemzedéke egyik legnagyobb színésze volt, Fellini az alkotói világ új irányait mutatta meg. Az utolsó közös filmjük, az Interjú (1987) bemutatja a kezdeti és a végső stádiumokat – a két mester visszaemlékezései és a filmkészítés mágikus világa egyaránt a vászonra kerül.