Aggodalomra ad okot, hogy Magyarországon kíméletlen orvoshiány sújtja a lakosságot, amely a közegészségügy számára kritikus helyzetet teremtett. Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) volt elnöke az Economixnak nyilatkozta, hogy a feladatok párhuzamos ellátására, azaz az állami és a magánegészségügyi rendszerek működtetésére sincs elegendő háziorvos és szakdolgozó az országban.

A legfrissebb adatok szerint Magyarországon 940 praxis üres, és ez a szám az elmúlt évben 114 új üres praxissal bővült. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő által közzétett statisztikák értelmében Pest megyében 247, míg Budapesten 191 háziorvosi praxis vár orvosi ellátásra. Különösen aggasztó, hogy 2023 óta már hét praxisban nincs háziorvos, ami súlyosbítja a már meglévő problémákat.

2023 első felében összesen 5604 háziorvos és gyermekorvos dolgozott Magyarországon, ami 144 fővel kevesebb az előző évhez képest. Ezen orvosok éves betegforgalma megközelítette a 72 millió esetet, ami elképesztő terhelést ró róluk.

Ráadásul a helyzet olyan súlyos, hogy egy háziorvosra és házi gyermekorvosra átlagosan 1710 lakos jut, amely a korábbi adatokhoz képest 40 fővel nőtt. Kántor Irén, a Háziorvosok Egyesületének elnöke hangsúlyozta, hogy a legsúlyosabb probléma a perifériákon jelentkezik, ahol közel 150 gyermekorvosi praxis üresedett meg.

Az egészségügyi ágazatban 8400 álláshely betöltetlen, amelyből közel felét szakdolgozók, negyedét pedig orvosok teszik ki. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legrosszabb a helyzet, míg Baranya megyében a legkevesebb hiányzó orvos található.

Jelenlegi helyzet fényében nem meglepő, hogy már 32 ezren várnak legalább két hónapja arra, hogy elérjék a szükséges orvosi ellátást. A magánszolgáltatók iránti érdeklődés folyamatosan növekszik; az emberek egyre inkább magánegészségügyi megoldásokhoz kényszerülnek fordulni, mivel nem tudják kivárni a hosszú várólistákat.

A legfrissebb OECD-jelentés is egyértelműen kimutatja, hogy 2021-re Magyarország egészségügyi költségeinek 25%-a a lakosság saját zsebéből került kifizetésre, ami lényegesen meghaladja az uniós átlag 15%-át. Kérdés, hogy meddig tartható ez a helyzet, és mi lesz a következménye annak, hogy a közegészségügy egyre inkább nem képes ellátni feladatait.