A technológiai fejlődésben való bízás fontos, de óvatosnak kell lennünk, mert míg a fejlett országok csökkentik az energiafogyasztást, a fejlődő országoknak nem lehet elvárni, hogy lépést tartsanak velünk. A klímavédelemre költeni kell, de okosabban, mint ahogyan Európa teszi. A 2050-re vállalt klímacélok tarthatatlanná válnak, ugyanis a klímaváltozás elleni küzdelem már nemcsak egy lehetőség, hanem elkerülhetetlen feladat.

Karakas Ádám, a BCG partnere, az optimizmus hangját képviselve emelte ki, hogy az Egyesült Királyság egy évtized alatt ki tudta vezetni a szenet az energiatermelésből, és szeptember 30-án lezárják az utolsó szénerőművet. "10 év alatt egy teljes iparágat lehet megváltoztatni" – fogalmazott.

Ám ne feledjük, hogy ahogy a fejlett országok megújuló üzemanyagokra váltanak, ezzel a világ növekvő energiaigényének problémáját nem oldják meg, hiszen a világ energiaigénye folyamatosan növekszik. 1800-ban a világ energiaigénye 5000 terawattóra volt, 1930 körül 20000, ma már 170000 terawattórára rúg. Az Egyesült Államokban évente 230 gigajoule, míg Európában 130 gigajoule egy főre eső energiaigénnyel kell számolni, Kínában pedig 115 gigajoule. A fejlődő világban, különösen Fekete-Afrikában, az energiafelhasználás folyamatosan nő.

Beck Zsófia, a BCG ügyvezető igazgatója, figyelmeztetett, hogy a célkitűzések teljesítése szempontjából az ipari vállalatok mindössze 20 százaléka rendelkezik klímavállalással 2050-re. A jelenlegi zöld technológák csak 55 százalékban jövedelmezőek, és a finanszírozásuk 50 százaléka kérdéses.

"Bár Kína a megújulók terén előre lépett, ha a gyártás alapenergiaellátása egy szénenerőműből származik, az kérdéses" – jelentette ki Zsófia. Az atomenergia témája is egyre sürgetőbbé válik, mivel az atomerőművek által termelt veszélyes hulladék megoldatlan probléma. A szakértők szerint a klímacélok eléréséhez nélkülözhetetlen a nukleáris energia, mivel a megújuló források kapacitásfaktora alacsony.

Európa jelenleg kényszerhelyzetben van, és sürgősen forrásokat kell mobilizálnia a zöld átállás támogatására. A zöld átállás évente 4000 milliárd dollárba kerül, míg a klímaváltozás következményeinek kezelése évente 14 milliárd dollárra rúg majd, ha nem cselekszünk időben.

"A klímaváltozás kárait már most mi álljuk, ahogy azt a közelmúltban bekövetkezett európai árvizek is mutatják" – emelte ki Zsófia. A szakértők figyelmeztetnek, hogy a kormányoknak sürgősen át kell gondolniuk a legenergiaigényesebb iparágakat, mint például a cementgyártást.

Mindezek fényében úgy tűnik, hogy Európa nem a legértelmesebben kezelte a zöld átállást. A jelenlegi különbségek az amerikai és európai áramárak között 158 százalékos eltérést mutatnak, ami rávilágít arra, hogy az ipari szektor jövője komoly kihívások elé néz. "Nem tehetjük meg, hogy csak várunk, a politika is befolyásolja a helyzetet, de Európa sajnos letette a fegyvert, mielőtt felmérte volna a tényleges fenyegetéseket" – vélekedik Beck Zsófia.