Kabos Gyula, eredeti nevén Kann Gyula, 1887. március 19-én látta meg a napvilágot egy budapesti zsidó családban. Pályafutását 15 évesen, statisztaként kezdte, amikor is egy baleset során a zenekari árokba esett. Ebből az élményből merített későbbi szerepeizeit a színpadon: tragikus figurákat játszott, hiszen a közönség kacagva figyelte, ahogy ő is elneveti magát. Ez a tragikomikus vonal később végigkísérte pályáját.

Pályafutása az igazi áttörést 1913-ban érte el Budapesten, ahol a főváros színházaiban folyamatosan játszott. 1926-ban csoportosulva elérte, hogy a Fővárosi Operett Színház tagja legyen. Különösen ambiciózus elképzelése volt, hogy az operettszínházból komoly művészszínházat alakítson, ám ennek következményeként nemcsak a költségei, hanem színházi álmai is megbuktak.

A 30-as években a hangosfilmek megjelenését is nehezen fogadta, pedig eleinte valódi sikerek kísérték filmszerepeit, mint például a 'Hyppolit, a lakáj' és a 'Meseautó'. Összesen 65 filmben szerepelt 1938-ig, ám mára már több hitel miatt küzdött, hogy anyagi helyzete rendeződjön.

Az 1938-as első zsidótörvény következtében elveszítette állását és eltiltották a színházi szereplésektől. Kabos Gyula 1939-ben családjával New Yorkba költözött, remélve, hogy új lehetőségekre talál. Bár az első amerikai turnéja sikeres volt, a folytatás már nem hozott számára megbecsülést. Még egy könyvet is írt, amellyel próbálta megcélzott pénzkeresetéről szóló reményét visszanyerni.

Kabos életének utolsó évei nehézségekkel teltek, depressziótól szenvedett, és végül 1941. október 6-án hunyt el. Sírját New Jersey állam Emerson városában helyezték örök nyugalomra, ám sokáig elkerülték a figyelmet, mivel nevét elírták a sírkövén: Gyula Kobas.

A színművészet iránti szeretet és tisztelet végül a 70-es években kezdett újra felerősödni, amikor a televízió felfedezte munkáit. 1996-ra végül sikerült rátalálni a sírjára, és hamvait Budapestre, a Farkasréti temetőbe szállították, ahol végakarata szerint nagy becsben nyughatott. Kabos Gyula emlékét ma már színházi legendaként őrzi a magyar kultúra, és neve örökre beíródott a művészetek panteonjába.