Pár nappal ezelőtt Budakalászon jártunk, ahol egy szomorú apropó miatt volt fontos dolgunk. Egy szép és emlékezetes engedéllyel búcsúztunk el Gesztesi Károlytól, akit utolsó útjára kísértünk. Mielőtt hazaindultunk volna, úgy döntöttünk, hogy gyújtunk egy mécsest a település feletti dombon álló síremlékén, ezzel is kifejezve tiszteletünket a színész előtt, akiről rengeteg szép emlékünk van. A hideg időben a dombtetőn álló sírkertben szinte viharos szél fújt.

Gesztesi Károly lelke egy gyertyalánggal üzent: 'Itt vagyok...'

A temetőben rajtunk kívül senki más nem tartózkodott, de a 2020. január 4-én szívrohamban elhunyt színész sírjánál néhány friss virág és sok égő mécses található. Az utolsó halottak napja és a közelgő karácsony miatt sokan tiszteletüket tették Gesztesi Károly síremlékénél. Mivel azonban a mécsesek már régóta elaludtak, elhatároztuk, hogy gyújtunk egy párat. Az erős szél néha megnehezítette a dolgunkat, de kitartottunk.

Kiválasztottunk egy kisebb mécsest, éppen amikor elkezdtük begyújtani, a szemünk sarkában egy táncolva fellobbanó lángot láttunk. A legnagyobb mécses váratlanul éledt fel, így mindketten a sír másik végén találtuk magunkat.

Nem tudtunk magyarázatot találni a történésekre; csak néztük egymást, és tudtuk, hogy ez nem volt véletlen. Az a láng kitartóan táncolt a szélben. Akkor és ott mindketten éreztük, hogy Gesztesi Károly lelke velünk van, és figyel ránk. Nem kért semmi extrát, csak suttogott, hogy 'Itt vagyok...', ahogyan ezt életében is sokszor megtette barátai és kollégái számára.

A lélek láttatósága szerint egyértelmű, hogy Gesztesi Károly üzenete nem csak nekünk, hanem mindenki számára szól, aki valaha is imádta. A színész hagyatéka nem csupán a filmjeiben és előadásaiban él tovább, hanem a szívünkben is, ahol sosem felejtjük el.