Tovább folytatódik a Magyar Hang kulturális köntösbe öltöztetett kormányellenes propagandasorozata, a Kultúrtáj. Ezúttal a baloldal egyik ékkövének számító Gálvölgyi János került előtérbe egy kormánnyal szembeni beszédével. A mindig jókedvű Heti hetes című műsor egyik oszlopos tagja ismét alkalmat találva szívesen üti a kormányt.

Gálvölgyi szavainak ellentmondásossága szembetűnő, hiszen miközben folyamatosan hangoztatja, hogy ő nem politizál, számos alkalommal a politikai diskurzus középpontjába kerül. "Soha nem álltam be egyik párt mögé sem, van véleményem, el is mondom, de az egyik kurzusnak sem felelek meg, ám engem ez egyáltalán nem érdekel" – jelentette ki a műsorban.

Érdekes viszont, hogy az Újbudai Televízióban korábban a politikai helyzetről is beszélgetett, ahol nem tudta megállni, hogy ne érintse a kormány politikáját, ami nyilvánvaló ellentmondás a nem politizáló énjével. A Heti hetes adása, amely népszerű politikai kritikáival híres, szintén rendszeresen hangoztatja a kormányellenes véleményeket.

Gálvölgyi legutóbbi interjúja különösen figyelemre méltó, ahol saját szavait feszítette meg: „Nagyon könnyű a gyűlöletet az emberek szemébe és fülébe csepegtetni, amíg meg nem vakulnak és süketülnek. Feleki Kamill mondta, hogy az az igazi gyűlölet, hogy amint fölszólalsz, már gyűlölkődsz, bennem ilyen soha nem volt". A kérdés természetesen az, hogy mit is jelentett ez valójában, ha nem politikai merchandizálás?

A művészek és a politikai diskurzus közötti feszültség mindig is jelen volt a közéletben, gondoljunk csak a régi szereplőkre, mint Koncz Zsuzsa vagy Bródy János, akik a rendszerváltás előtt is bátor kritikusai voltak a hatalomnak. Gálvölgyi megjelenése a médiában egy újabb példa arra, hogy a művészek nem zárkóznak el a társadalmi kérdésektől, azonban Gálvölgyi szavaiból úgy tűnik, hogy ő megelégszik a népszerűségéből és a közéleti tetszengésből eredő megosztó szereppel. Mindezek fényében érdemes elgondolkodni, hogy lehetséges-e valóban elhatárolódni a politikai diskurzustól, miközben folyamatosan benne élünk.