Sokkoló hír érkezett a tudósoktól és a halászoktól az Adriai-tengerből, ahol az invazív atlanti lazac megjelenése felkavarta az állóvizet. A szlovén Metropolitan által közzétett információk szerint ez a nem őshonos halfaj egy eddig ismeretlen módon menekült el a horvátországi Velebit-csatorna tenyésztőtelepeiről, és most már Unije szigetéig, valamint Isztria keleti partjáig és Privlakáig terjedt.

Az atlanti lazac predációja és szaporodása aggodalomra ad okot, ugyanis ez a halfaj természetes környezetében nem található meg az Adriai-tengerben. A hazai tenyésztés első próbálkozásai az 1980-as évekre nyúlnak vissza, amikor a Krka folyó torkolatánál kísérleteztek az atlanti és csendes-óceáni lazac tenyésztésével. Ezek a kísérletek azonban hamarosan befejeződtek, tekintettel az ökológiai és gazdasági kihívásokra, amelyek az invazív fajok terjeszkedésével jártak.

A kutatók most riasztják a halászokat és a part menti lakosokat, hogy figyeljenek a kihalásra ítélt őshonos fajok védelmére. Az atlanti lazac szökése számos kérdést vet fel: Hogyan tudtak kiszabadulni a halak? Hányan vannak a nyílt tengeren? Megtették-e a szükséges védelmi intézkedéseket a tenyésztési létesítményekben? A lazac veszélyezteti a helyi ökoszisztémákat, mivel a genetikailag idegen halfajok kereszteződése az őshonos fajokkal nemkívánatos mutációkat és betegségeket eredményezhet.

A halászok által eddig bejelentett fogások adatai kulcsfontosságúak a szökés mértékének felméréséhez és a helyi ökoszisztéma védelmét célzó intézkedések előkészítéséhez. Mivel a lazacok rendkívül alkalmazkodóképesek, a jövőben tovább nőhet a nem őshonos faj elterjedése az Adrián, ami az ott élő ökoszisztémák számára súlyos következményekkel járhat.

A kutatók hangsúlyozták, hogy szükség van szigorúbb szabályok bevezetésére a nem őshonos fajok tenyésztése és megfigyelése kapcsán az Adriai-tengerben, amelyek segíthetnek a tenger ökoszisztémájának hosszú távú megőrzésében. A helyi hatóságok már megkezdték a tudományos közösségen belüli párbeszéd ösztönzését, a laza horgászsor, elősegítve a közvetlen kapcsolattartást és információcserét a halászok között, hogy a jövőben ez a fenyegetés ne válhasson egyre komolyabb problémává.