Belarusz politikai helyzete a 2010-es évek óta folyamatosan romlik. Az utolsó szabad választás 1994 óta nem volt az országban, és Aljakszandr Lukasenka uralma alatt a demokratikus értékek folyamatosan háttérbe szorultak. 2024 január 26-án Lukasenka a hivatalos beiktatási ceremóniájára készül, már hetedszerre, azonban a helyi és nemzetközi közvélemény egyaránt kétségesen szemléli a legitimitását. A legutóbbi választások előrehozása is azt jelzi, hogy a rezsim kétségbeesetten próbálja fenntartani látszólagos hatalmát.

Jelentős aggodalomra ad okot, hogy a háború Ukrajnában nemcsak a belorusz, hanem a regionális stabilitásra is hatással van. Oroszország inváziója felerősítette a Lukasenka-rezsim propagandáját, amely arról próbálja meggyőzni a lakosságot, hogy a háború elkerülését Lukasenkának köszönhetjük. Ugyanakkor a belorusz emberek között egyre nő az elégedetlenség, ahogy a represszív intézkedések továbbra is napirenden vannak. A rezsim a belorusz történelem legnagyobb nemzeti ellenállásával néz szembe, amelyet 2020-ban a választások során megfigyelt tömegtüntetések jellemeztek.

Nemcsak a beloruszok, hanem a nemzetközi közösség is egyre inkább elfordul Lukasenkától. Az elmúlt hónapokban a Nyugattal való kapcsolatok drámaian romlottak. Lukasenka próbálkozásai a Párbeszéd kezdeményezésével érthetetlenek maradnak, miután a Nyugat már nem tekinti őt legitim szereplőként. Bár néhány politikai fogoly szabadon bocsátása „jó szándékú” gesztusként értékelhető, a Lukasenka által fémjelzett rezsim legitimitása megkérdőjelezhető, hiszen mára már nemcsak belorusz, hanem orosz befolyás alatt is áll.

Az ország jövője, és Lukasenka politikai karrierje egyre inkább az ukrajnai háború kimenetelétől függ. Ha Ukrajna képes ellenállni, a status quo fenntartható maradhat, de egy esetleges ukrán vereség esetén Lukasenka hatalmi pozíciója is megrendülhet. Az orosz annexióval összefüggésben a belorusz nép félelme a regionális határok megváltoztatásával és a szuverenitás elvesztésével nő. Ráadásul a Nyugati szövetségesek részéről ismét felértékelődik az a kérdés: hogyan tudnának segíteni a belorusz népnek egy függetlenebb jövőt kialakítani.

A belorusz társadalom vészjelzései mind szomorúbbak, és a Lukasenka-rezsim titkolt sebezhetősége egyre nyilvánvalóbbá válik. A belarusz ellenzék külföldön is próbálkozik, azonban a különböző érdekek és a támogatások elosztásának nehézségei miatt eddig sikertelenül. Mivel a helyzet nem fenntartható, a Nyugatnak sürgősen át kell gondolnia a belorusz néppel való viszonyát, ha egy független Belarusz jövőjét kívánja támogatni.