A katolikus egyházban elkövetett szexuális bántalmazások már legalább 2002 óta ismertek a nyilvánosság számára, amikor a Boston Globe publikálta az első leleplező írásokat, amelyek következtében idővel közel 250 bűncselekményre derült fény. Azóta az egyház árnyékos ügyei ismét felszínre kerültek, és a legutóbbi esetek már Magyarországon is napvilágot láttak, ahol egyházhoz kötődő személyek gyanúja merült fel.

Ezek az esetek javarészt férfiakra, katolikus papokra irányítják a figyelmet. Ugyanakkor a női elkövetők szerepe eddig nem kapott elég figyelmet, ezáltal a Pannonhalmi Főapátság és a Válasz Online egy újabb gyanús eset nyilvánosságra hozatalával terjeszteni próbálja a bántalmazásokkal kapcsolatos diskurzust.

Ann Thompson példája

Az új-zélandi Ann Thompson, aki ismertebb bántalmazási áldozatként emlegetett nő, elmondta: "A fizikai tüneteim a legkisebb gondot jelentik. A lelki és érzelmi problémáim a leggyötrőbbek. Egy életemben folyamatosan a nővérek által elkövetett bántalmazás emlékében vergődöm. Nyolcszor vetéltem."

Thompson szívszorító beszámolójában közölte, hogy 1941 és 1965 között katolikus szerzetesnővérek által fenntartott árvaházban nőtt fel, ahol folytatásban élte át a fizikai és szellemi bántalmazásokat. A bántalmazások következményeként nemcsak a fizikai sérülések, hanem a pszichés hatások is végigkísérik az életét. Folyamatos rémálmai támadtak, és a bántalmazottak érzéseit nem lehet elhallgatni.

A női elkövetők bántalmazásai

A bántalmazás soha nem csupán a fizikai térben zajlik. Thompson elmondása szerint éjszakánként a nővérek a hálószobákba keresztben, hátra kötözték őket, majd csatos övvel ütöttek, a megfélemlítés érdekében. Az apácák gyakran erőszakosan bántak a lányokkal, és akadt olyan eset is, amikor a fiatal lányokat teljesen meztelenre vetkőztették, különféle tárgyakat helyeztek a nemi szervükbe.

A vitathatatlanul aggasztó trend nemcsak a bántalmazás formáját, hanem a női elkövetők minimális társadalmi elismerését is bemutatja. A női elkövetők elhanyagolásának okait keresi a társadalom. Eddig jellemző volt az, hogy a férfi bántalmazókat a nyilvánosság, és sok esetben az egyház is inkább eltussolta.

A friss kutatások

A legfrissebb kutatások felmérték a női elkövetők szerepét az egyház intézményein belül, és aggasztó arányokat tártak fel. Kiderült, hogy bár a közelmúltban a női elkövetők arányának vizsgálata háttérbe szorult a férfiak mellett, valójában a férfiakhoz képest sokszor még nagyobb bántalmazás történt a nők részéről. 2018 óta különböző szakértők és aktivisták próbálják meg világosabb módon feltárni a női elkövetők által elkövetett bántalmazásokat a katolikus közösségekben.

Nehezen feldolgozható tapasztalatok tükröződnek viszont a társadalomban: a gyanú és a megvetés azokra is ráfog, akik valóban önzetlen és segítő szándékú életet élnek. A női szerzetesek, akik mindennapjaikban odaadóan szolgálják a közösséget, a bántalmazott gyermekek védelmére és ápolására szentelik életüket, ma már sokszor gyanakvással néznek a bántalmazási ügyekre.

A nők közötti bántalmazás kérdése tehát nemcsak a női elkövetők, hanem az esetek áldozatai, és azok a nők számára is jelenthet fájdalmat, akik eléggé elvesztették bizalmukat a közösségükben, az egyház keretein belül.

Ez a fájdalmas jelenség nem csupán az egyház, hanem a társadalom egésze számára fontos kérdéssé válik, mert minden egyes leleplezés, vagy akár egy eset feltárása, amely segíthet megérteni e szörnyű bántalmazások okait, és megakadályozhatja a jövőbeli visszaéléseket. Az egyházi intézményeknek törekszenek felelősséget vállalni a bántalmazásuk orvoslásáért, azonban az áldozatokat, legyenek férfiak vagy nők, nem lehet elhallgattatni, hiszen mindenki életét meghatározza a múlt.