A magyar nyugdíjrendszer rendkívül átláthatatlan és bonyolult, aminek hátterében Farkas András nyugdíjszakértő figyelmeztetése áll. Az átformálás elengedhetetlen ahhoz, hogy a nyugdíjak itthon megfeleljenek a fenntarthatósági és modernizálási elvárásoknak.

Farkas szerint nem ártana alaposan megvizsgálni a nyugdíjrendszer jelenlegi állapotát, főként az Európai Unió célkitűzéseivel összefüggésben. A régió vezető hatósága a nyugdíjak ügyében három fő célt fogalmazott meg: a nyugdíjak legyenek megfelelőek, fenntarthatóak, és korszerűsítettek.

A magyar nyugdíjak jelenleg nem képesek kellő mértékben megelőzni a szegénységet, és a munkából származó jövedelmet sem helyettesítik megfelelően. Ennek legfőbb oka az, hogy a nyugdíjak emelése csupán az infláció mértékével történik, míg a nemzetgazdasági átlagbér gyorsabb növekedést mutat. A 13. havi nyugdíj ugyan enyhíti a nyugdíjasok szegénységét, de lényeges kérdés: honnan teremtjük elő a szükséges forrást a közel 500 milliárd forintos költséget?

Némi homályos kép rajzolódik ki, amennyiben az alacsonyabb nyugdíjjal rendelkező idősek helyzete csak romlik, miközben a magasabb nyugdíjúak még gazdagabbá válnak. Ezzel a megosztott társadalom egyre inkább polarizálódik.

A nyugdíjak fenntarthatósága szempontjából kritikus tényezők a középtávú és hosszú távú pénzügyi stabilitás, különösen a közelgő demográfiai kihívások idején. A munkával eltöltött aktív életszakasz meghosszabbítása, a méltányos járulékok és juttatások biztosítása, valamint az önkéntes nyugdíjpénztári lehetőségek hozzáférhetőségének javítása mind kulcsfontosságúak.

Egy elgondolkodtató gócpontra hívja fel a figyelmet Farkas: a nyugdíjkorhatár 65 évre emelése három évvel növelte az aktív életszakaszt a 2011-2022 közötti időszakban. A nyugdíj melletti munkavégzés a versenyszférában korlátlanul megengedett, ami előnyös a nyugdíjas munkavállalók számára, de a közszférában ez ellentmondásos. Az öregedett társadalom előrehaladtával a nyugdíjak jövője egyre biztatóbbnak tűnik, ha sikerül megfelelő reformokat bevezetni.

A 2025-re várható drámai helyzet miatt sürgető szükség van a nyugdíjrendszer átfogó reformjára, amely figyelembe veszi a nők kedvezményes nyugdíjjogait is, amelyek szintén fontos kérdések az egyenlőség szempontjából.

Mindezek tetejébe fontos beszélnünk arról is, hogy a nyugdíjcélú előtakarékosság anyagi támogatásának hiánya a jövőben még inkább megnehezíti a rendszer előtt álló kihívások kezelését, mivel a nyugdíjbiztosításokkal kapcsolatos adójóváírás korlátozódik. Az idősödő társadalom fenntartható nyugdíja a következő években nemcsak a felelősségteljes működtetést, hanem egy egységes elképzelést is megkíván, amelyben a különböző érdekeltek egyetértenek, hogy a következő generációk is zavartalanul élhessenek.