Felszínre kerülnek a gondolataink völgyeiben rejlő kincsek
2024-11-16
Szerző: Dániel
A közelgő koncert programja szerint a műsorrendet magyar táncok nyitják meg, míg a fajsúlyos műsorszámok Brahms első zongoraversenye (d-moll, Op. 15) és első szimfóniája (c-moll, Op. 86) alkotják. A 'fajsúlyos' kifejezés egy meghatározó, szilárd és komoly zenei élményt jelöl számomra, amely Brahms esetében talán túlzó, hiszen zenéjét a részletgazdagság és az önkritika jellemzi. Brahms sokszor a saját műveit is elvetette, mivel sohasem volt teljesen elégedett az elkészült műveivel.
A zongoraversenye nemcsak kifinomult technikai tudást igényel, hanem a zene mélységét is hordozza. A mű ősbemutatója 1859-ben zajlott Lipcsében, ahol a közönséget megosztotta a darab ereje – ahogy közeledett a finálé, a nagyérdemű morajlását egy tizedmásodperccel megkoronázta a zene hatása. A Fesztiválzenekar élén Kirill Gerstein zongorázik, akit intelligens és gondolkodó muzsikusként tartanak számon, aki képes a zenei mélységeket felfedezni.
Gerstein játékában a hangsúly a zenei gondolatokon van, melyek vezérlik a dinamikát és a tempót. A legutóbbi koncertje során a közönség reakciója folyamatos figyelmet kívánt, s a pianissimók szinte suttogva szólaltak meg, a terem csendje pedig még a szívek dobogását is hallatni engedte.
Szólt a zenekar teljesítményéről is – a kiváló muzsikusok, különösen a fiatal zenészek, akik az Európai Unió Ifjúsági Zenekarából érkeztek, nagy részét képezték az eseménynek. Ilyen szemszögből mindig inspiráló és új felismeréseket hordozó a zenekari teljesítmény.
Brahms első szimfóniájának megalkotása külön vívmány, hiszen Beethoven után senki nem vágyott a szimfónia terén új utakat keresni. Brahms több mint húsz évet töltött a szimfónia kidolgozásával, és végül mindenki Beethoven tizedik szimfóniájaként emlegette a művet, ami egyúttal a zeneszerző géniuszának elismerése is volt.
Az est folyamán a közönség figyelme jelen volt, ám lehet, hogy az újabb generációs kihívások és a modern élet stílusa miatt már nem tudjuk megélni azt a mély figyelmet, amit egykor a zene iránt érzett a XIX. század polgára. A zenei gondolatok ködét át kell nyúlni, de Brahms művei, mint az élet kihívásainak szimbolikus megjelenítése, mindig aktuálisak maradnak. Az élő zenehallgatás varázsa pedig pótolhatatlan, ahogy arra a koncerttel kapcsolatos tapasztalataim is kisebbíthetetlenül tanúsítják – a közvetlen zenei élmény sohasem helyettesíthető.