A közbeszéd, politikai kommunikációban egyre inkább megfigyelhetőek a szélsőséges hangvételű megszólalások, amelyek nemcsak a hírek követőit, hanem a hétköznapi embereket is elérik. Facebook-posztok és mémek formájában terjednek, ahol barátok és családtagok vitatkoznak a legújabb eseményekről. A jelenség nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi szinten is egyre aggasztóbbá válik.

Hogyan jutottunk idáig?

Az alapvető kérdés, hogy ki szólalhat meg a médiában? – teszi fel a kérdést Guld Ádám médiakutató. Kezdetben a tömegmédiát, mint a nyomtatott sajtó, a rádió és a tévé, szigorúan szabályozták, így főleg értelmiségiek osztották meg véleményüket, ami visszafogott, tárgyilagos kommunikációt eredményezett. Azonban már az 1990-es évek második felére a kereskedelmi médiumok megjelenésével a hangnem változni kezdett, barátságosabb és közvetlenebb stílust hozva a diskurzusba.

A digitális média elterjedése, különösen a közösségi média platformok, tovább erősítették ezt a trendet, lehetővé téve, hogy bárki véleményt mondjon. Ez a kétoldalú párbeszéd gyorsan kivezette a hagyományos, szakmai hangvételt, helyette a hangos, agresszív hangok kapták a főszerepet.

Mindenki figyelmet akar

A médiakutató rámutat arra, hogy az utóbbi hat-nyolc évben a „figyelemgazdaság” világában élünk, ahol a figyelem az egyik legfontosabb erőforrássá vált. A médiában nagyon nehéz kiemelkedni, ezért a közszereplők figyelemfelkeltő, akár szélsőséges véleményekkel próbálnak hatni. Ez a jelenség nemcsak politikai diskurzusokat alakít, hanem a marketing kommunikációs stratégiákra is hatással van.

Kiemelt probléma, hogy a digitális zaj és az információ túlterhelése miatt egyre kevesebb figyelmet fordítunk a valódi, személyes kapcsolatokra. A gyerekek, akik könnyen átveszik a környezetük impulzusait, szintén egyre inkább kitettségnek vannak kitéve a média hatásainak. A Hintalovon Alapítvány egyik közleménye figyelmeztetett arra, hogy ha nem beszélünk a gyerekekkel a digitális világ veszélyeiről, súlyos következményekkel kell szembenéznünk.

A médiafogyasztás korlátozása lehet az egyik út, amellyel egészségesebb kapcsolatot alakíthatunk ki az információval. Az önkorlátozás segíthet abban, hogy a szülők példát mutassanak, és megmutassák, hogy szükség van a digitális detoxikációra – különösen ünnepek idején, amikor a családok több időt töltenek együtt a hagyományos szórakozásra.

Fokozatosan kialakul az is, hogy a közönség szelektíven fogyasztja a híreket: a zárt csoportokban való részvétel segíthet abban, hogy értékes, építő jellegű beszélgetéséket folytassanak. Ezzel együtt az a felismerés is felmerül, hogy a modern gyerekek zöme médiafüggő, hiszen a szülők folyamatosan a telefonjaikat használják, még a gyerekek jelenlétében is.

Összefoglalva

Összefoglalva, a digitális világ óriási kihívások elé állít minket, és a következő lépéseket velünk együtt kell megtalálni, hogy megfelelően tudjunk navigálni a szélsőséges hírek áradatában. Az iskolák és a családok szerepe most kulcsfontosságú ahhoz, hogy a jövő generációi tudatosabb és felelősebb médiafogyasztókká váljanak.