A 8 és 9 éves testvérpár eltűnését 2024. október 25-én jelentette be a nagymamájuk a helyi rendőrségen. Az asszony elmondta, hogy lánya, a gyerekek 34 éves édesanyja valószínűleg abbahagyta a mentális problémáira kapott gyógyszerei szedését, mielőtt elhagyta volna a lakását, és a gyerekek sem mentek többé iskolába.

A nyomozás kiderítette, hogy az anya először a coloradói Denverbe vitte a gyerekeket, majd Londonba utaztak. Innen továbbmentek Jersey szigetére, végül pedig egy távoli izlandi halászfaluba. Az izlandi rendőrség január 10-én találta meg őket Reykjavikban, egy hotelszobában.

A hatóságok szerint a nő folyamatosan úton volt a gyerekeivel, hogy elkerüljék a lebukást. Egy alkalommal az amerikai-kanadai határnál megállították őket, de tudtak tovább utazni. A gyerekek jelenleg az izlandi szociális szolgáltatások gondozásában vannak, amíg haza nem térhetnek valamelyik családtagjukhoz. Az anyjukat kórházban kezelik, amíg elég jól nem lesz ahhoz, hogy visszautazhasson az Egyesült Államokba.

A nyomozás további részleteit még vizsgálják. Vinny Piccoli, az amerikai Marshals Service eltűnt gyerekekkel foglalkozó osztályának vezetője elmondta: "Az anya állandó mozgásban volt a lányokkal, soha nem maradtak sokáig egy helyen külföldön. Amint információt kaptunk, azonnal cselekedtünk, hogy megtaláljuk őket és biztonságban hazahozzuk a gyerekeket."

A szövetségi és nemzetközi hatóságok összehangolt munkájának köszönhetően a testvérpárt biztonságba helyezték.

A történet igazán megdöbbentő és felveti az anyai felelősség kérdését. Nemcsak a gyerekek biztonsága, hanem az anyukával kapcsolatos mentális problémák is komoly aggodalomra adnak okot. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a hasonló esetek megelőzése érdekében elengedhetetlen a közösség felelőssége a mentálisan beteg szülők támogatásában. A helyi hatóságoknak és szociális szolgáltatásoknak fontos szerepet kell játszaniuk abban, hogy a veszélyeztetett családokhoz eljussanak és segítséget nyújtsanak.