Szociológiai és természetvédelmi kutatások alapján kiderült, hogy szoros összefüggés állhat fenn a súlyos természeti katasztrófák és az autokrata politikai hatalom megszilárdulása között. Ez a megállapítás első látásra szokatlan, de valójában racionális, hiszen a populista retorika a legnehezebb időkben vonzó lehet a bajba jutott emberek számára.

Példaként említhetjük a Dominikai Köztársaságot, ahol 1930-ban Trujillo elnöksége alatt óriási hurrikán pusztított. A katasztrófa ürügyén Trujillo hadiállapotot hirdetett, és elkezdte újjáépíttetni a fővárost, Santo Domingo-t, akit saját nevéről Ciudad Trujillo-ra nevezett át. Ezzel a stratégiával sikerült félelmet keltenie az emberekben, akik így inkább a neki kedvező rendszerhez húzódtak.

A politikai bizonytalanság teret ad a bűnbakkeresésnek, és amikor a társadalom megérett a felelősség keresésére, a vezetők könnyen a kritika középpontjába kerülnek. A közelmúltbeli események, mint például a spanyol árvizek, jól mutatják, hogy a közvélemény a felelősöket keresi, és a politikai elit hibáztatásával fejezi ki elégedetlenségét.

A 2013-as Yolanda tájfuntól sújtott Fülöp-szigeteken is korszakos politikai események zajlottak. Rodrigo Duterte, akkor Davao polgármestere a katasztrófa idején a legrosszabb helyzetű területekre látogatott, így próbálva elnyerni a nép bizalmát. Miután megnyerte a választásokat, a tájfun utáni helyreállítási alap kezelésével kapcsolatos vádak ellenére is sikerült megerősítenie hatalmát.

Elgondolkodtató, hogy a globális felmelegedés hatásai közepette a politikai autoritarizmus megerősödhet, ahogy az egyre gyakoribb katasztrófák fölé emelik a tekintélyelvűséget. Egy 2022-es kutatás az Egyesült Királyság és Ausztrália elemzői között azt mutatta, hogy a hurrikánok irányíthatják a társadalmi struktúrákat, a "viharautokráciák" kialakulásához vezetve.

A kutatók arra is rámutattak, hogy a klímaváltozással kapcsolatos félelmek fokozzák a kollektív normákhoz való ragaszkodást, szervezett bűnözéshez, rasszizmushoz és etnocentrizmushoz vezetve. A bizonytalan jövő és a növekvő egyenlőtlenség érzetét a politikai hatalom kihasználja, hogy megszilárdítsa pozícióját. Ezt számos feltörekvő politikai mozgalom akár a klímaváltozás tagadásával is bizonyítani próbálja.

Ráadásul, habár az intézmények megerősítése fontos demokratikus érték, rengeteg kormány elutasítja a környezeti válságokkal kapcsolatos felelősségvállalást, és elterelni próbálja a figyelmet a valódi problémákról. Ezzel tükröződik a hatalmi egyensúly megváltozása, ami tovább bonyolítja a politikai tájat.

A fenti események nemcsak történelmi értelemben fontosak, hanem figyelmeztető jelek is, amelyek arra mutatnak, hogy a jövőben a környezeti katasztrófák még inkább fokozhatják a politikai feszültségeket és a társadalmi feszültségeket világszerte. Folyamatosan fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a valódi változást és az emberek jogainak védelmét csak demokratikus keretek között érhetjük el.