Donald Trump, az Egyesült Államok volt elnöke, a következő kormányának külügyi tárcájának vezetői között Marco Rubio, kubai származású floridai szenátor nevét említik. Ez a hír sokakat meglepett, hiszen Rubio eddig nem volt a legnagyobb támogatója Trump politikájának. A szerdán nyilvánosságra hozott információk szerint Trump már jelezte, hogy nem kívánja visszahívni Mike Pompeót, akinek hivatali ideje alatt a külpolitikai kihívások, különösen az amerikai-orosz kapcsolatok kérdése kiemelt szerepet kapott.

Rubio az utóbbi időszakban többször hangsúlyozta, hogy Ukrajnának tárgyalásokra kellene törekednie Oroszországgal, ami szemben áll a legtöbb ukrán politikai vezetés véleményével. Ezen kívül ő volt az, aki ellenállt az áprilisban elfogadott 95 milliárd dolláros katonai segélyezésnek, amely Ukrajna számára összeállításra került az orosz agresszió fékezése érdekében. Ez a lépés sokakat aggaszt, hiszen a világ felfordult helyzetében a katonai támogatás kulcsszerepet játszhat a kelet-európai stabilitás fenntartásában.

Rubio korábban Trump ellenfele volt a republikánus elnökjelöltséget célzó versenyben, ahol a két politikai súlycsoport egymás iránti éles kritikát gyakorolt. Mostani kiválasztása Trump részéről nemcsak azt jelzi, hogy a volt elnök ismételten próbálja integrálni a korábbi ellenfeleit a csapatába, de arra is utalhat, hogy kész a feszültségek enyhítésére a saját pártján belül.

Marco Rubio megválasztásával Trump térnyerése a latin-amerikai külpolitika irányába is megújulhat, mivel Rubio sokat foglalkozott Venezuelával és Kubával, az Egyesült Államok számára számos kihívást jelentő országokkal.

A közeljövőben várható Trump adminisztrációs döntések több tucatnyi, a külügyi stratégiát érintő kérdésben is várható, például a Kínával szembeni szigorúság fokozása terén, ahol Rubio kemény vonala már eddig is ismert volt. Ezen kívül Trump a mexikói határ kérdésében is folytatni szeretné a megszigorított intézkedéseit, ahol Tom Homan korábbi határvédelmi vezető kinevezése erősíti a kormány azon szándékát, hogy komoly lépéseket tegyen az illegális bevándorlás ellen.

Mindezen fejlemények piros zászlót jelentenek a latin-amerikai közösségek számára, hiszen a közelgő politikai irányvonalak potenciálisan kedvezőtlen következményekkel járhatnak a migrációs politikában. Az elkövetkező hónapok kulcsfontosságúak lehetnek az Egyesült Államok külpolitikájában is, hiszen a várható új irányvonal több fronton is jelentős hatással bírhat a nemzetközi kapcsolatok dinamikájára.