Az Európai Bizottság figyelmeztetése, amely 72 órás tűzelőszettekkel kapcsolatos felkészülésre szólította fel a tagállamokat, komoly kérdéseket vet fel.

Mennyire komolyan kell venniük az EU vezetőinek a háborús előkészületeket? A 72 órás tűzelőszett nem rossz ötlet, de nem az oroszok közelsége miatt, hiszen ők jelenleg nincsenek ott, és sokáig nem is lesznek.

A helyzet inkább egy PR-akció, amelynek célja, hogy az európai közvéleményt a fegyverkezés támogatására ösztönözze.

Az orosz fenyegetés valósága megkérdőjelezhető, és eddig senki sem indokolta meg, hogy valós veszélyt jelentene az EU-ra nézve az orosz agresszió.

Jelenleg Európában két tábor harcol egymással: a háborúpártiak és a békepártiak.

A 72 órás tűzelőszett propagandája egyértelműen a háború támogatásának narratíváját erősíti.

Ráadásul az Európai Bizottság folyamatosan figyelmen kívül hagyja a tagállamok érdekeit, amikor ilyen irányú politikát folytat.

A kérdést még inkább bonyolítja, hogy az Európai Unió nem képes megegyezni a fegyverbeszerzésről a tagállamok között, és nehezen érthető, hogyan tudna dönteni 800 milliárd euró felhasználásáról.

Ez az összeg még mindig kevesebb, mint az Egyesült Államok éves katonai kiadása.

A valódi probléma tehát az orosz fenyegetést övezi, hiszen az orosz erők többsége jelenleg Ukrajnában van lekötve, így nem várható, hogy jelentéktelen részüket felszabadítsák a konfliktus során.

Az viszont tény, hogy az Európai Uniónak érdemes lenne többet költenie a saját hadiiparára, de ezt ésszerű keretek között, nem pedig olyan országok rovására, amelyek már eddig is végrehajtották a szükséges fejlesztéseket.

Magyarország például jelentős előnyöket élvez azzal, hogy saját forrásaiból sikeresen fejleszti hadseregét.

Most azonban felmerül a kérdés, hogy a magyar adófizetőknek viselniük kell-e a közös hitelterheket azon országok miatt, amelyek az elmúlt 10-15 évben nem tettek semmit a fegyverkezés érdekében.

A magyar közvéleménynek érdemes alaposan átgondolnia, hogy hajlandó-e finanszírozni más államok fegyverkezését, amikor saját érdekeiről van szó.