A kanadai Alzheimer Társaság 2019 januárjában indította el kampányát, amely célja az Alzheimer-kórral kapcsolatos stigma és a félreértések felszámolása. A program keretében mindennapi emberek történeteit osztják meg, akik valamilyen formában érintettek az Alzheimer-kórban vagy más demenciában.

Keith története szívszorító, hiszen a férfi 59 évesen, 2016 decemberében tudta meg, hogy korai stádiumú fiatalkori Alzheimer-kórban szenved. Kezdetben nehezen tudta elfogadni a diagnózist, sőt, 2018 tavaszán újra megvizsgáltatta magát, de az eredmények ismét Alzheimer-kórt mutattak. Családjában eddig senki nem szenvedett ilyen betegségben, így a férfi nem ismerte fel a jeleket, továbbra is dolgozott és autót vezetett.

Keith felesége, aki demensekkel foglalkozó alapítványnál dolgozik, már a diagnózis előtt sejtette, hogy férjének demenciája lehet. Az orvosok által végzett vizsgálatokból végül kiderült, hogy a diagnózis helytálló volt, és ezt még két másik szakember is megerősítette. Az orvoslás világában eltöltött időszak alatt Keith sok különféle tapasztalatot gyűjtött, és bár az orvosok próbálták figyelembe venni az érzéseit, gyakran érezte, hogy nem hallgatják meg igazán.

Diagnózisának bejelentése után Keith számára különösen fájdalmas volt tudomásul venni, hogy el kell kezdenie „rendezni a sorait”, például végrendeletet írni és gondoskodni a jövőjéről. A barátai között sokan szintén nehezen reagáltak a helyzetre, reagálásuk vagy a demenciával kapcsolatos tévhitek miatt sokan nem tudtak mit mondani. Keith úgy érezte, hogy ez a téma sok ember számára tabut jelent.

A betegségével kapcsolatos stigmatizáció a saját érzéseit és gondolatait is megváltoztatta. Mielőtt diagnózist kapott, ő is azt hitte, hogy az Alzheimer-kórban szenvedők általában idős emberek, akik már nem tudnak dolgozni vagy autót vezetni. Ezért is volt meglepő számára, hogy a betegségben szenvedve még aktívan részt tud venni a mindennapi életben.

Keith javasolja azoknak, akik demencia diagnózist kaptak, hogy próbálják meg a lehető legjobban elfogadni helyzetüket, de ugyanakkor fontos, hogy ne adják fel az életüket, hanem éljenek a jelenben és tűzzenek ki célokat. Emellett figyelmeztet arra is, hogy ha valakinél felmerül a demencia gyanúja, sürgősen forduljanak orvoshoz, mert a korai felismerés kulcsfontosságú a hatékony kezeléshez.

Családtagként és barátként az emberi kapcsolatok ápolása is elengedhetetlen, hiszen a kommunikáció segíthet a betegek támogatásában. Az esetek megosztása és a személyes tapasztalatok átadása sokat segíthet abban, hogy csökkentsük a betegség körüli félelmeket és tévhiteket - ezzel talán egy lépéssel közelebb kerülünk a megértéshez.

Mindez azt mutatja, hogy a demenciával élők és az őket támogató közösségek ösztönözhetik egymást, hogy kezdeményezzék a nyílt párbeszédet, és összefogjanak a stigma leküzdésében.