Steve Irwin népszerűsége

Steve Irwin népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint hogy halála óta eltelt 19 évben legalább annyi cikk jelent meg róla, mint életében. A legendás ausztrál természetvédő látványos, izgalmas élete, majd balesete és halála (a Batt Reef korallzátonynál egy rája szíven szúrta) a média és a közösségi felületek házőrzővé tette.

A Krokodilvadász és a vadon élő állatok védelme

Steve a Krokodilvadász becenevet kapta, és halála óta az élőhelyek megőrzése és a vadon élő állatok védelme világszerte talán még fontosabb civilizációs kérdéssé vált. Az olyan népszerűségre törő tudósok, mint ő, a vadon élő állatok védelmi misszióját használják fel ismertségük növelésére. Számos hasonló „hős” létezik (Jack Hanna, Jarod Miller, Jim Fowler, a már elhunyt Steve Irwin és Marlin Perkins), akik hírnevüket arra alapozták, hogy vadon élő állatokat mutogattak filmekben és televíziós műsorokban.

ellentmondások a természetvédelemben

Bár ezek a természetvédők mindig az élőhelyek védelmét és a veszélyeztetett fajok megőrzését propagálják, szándékuk és tetteik gyakran ellentmondásosak. Steve és csapata is azt állította, hogy munkájukkal bemutatják a világnak a vadon élő állatok sorsát, és hangsúlyozták az állatok védelmének fontosságát. Mégis, sokszor ellentmondásos helyzetekbe keveredtek, amikor azokat az állatokat használták fel, akiket meg kellett volna védeni.

A vadon élő állatok kereskedelme

Az állatok tévéstúdiókba hurcolása, vagy egy alligátor megkötözése és a forgatócsoport friss akciója, majd a közönségnek való bemutatás nem a vadon élő élet tiszteletéről szól, hanem sokkal inkább az emberi faj felsőbbrendűségének hamis illúziójáról. A vadon élő állatok népszerűsítése a gyűjtői érdeklődés növekedéséhez is hozzájárul, és sok esetben olyan egzotikus állatok kereskedelméhez vezet, amelyek védett fajok.

A kihalás fenyegetése és a jövő megvédése

Ez pedig azt a problémát vetíti előre, hogy jelenleg 47 ezer fajt fenyeget a kihalás. E folyamat megállítása az emberiség közös ügye, és mennyivel jobb lenne, ha ezek a tehetséges és népszerű tudósok inkább erre használnák fel az ismertségüket, semmint egy ijedt kígyó kirángatására a búvóhelyéről vagy egy cápa ingerlésére, hogy mindenki láthassa, milyen közel mernek menni azokhoz a gyönyörű fogakhoz.

A valódi természetvédők példája

Az igazi vadon élő állatok szakértői, mint például Jean-Michel Cousteau, soha nem hurcoltak állatokat stúdiókba vagy kiállításokra. Mert ők tényleg hittek abban, amit hirdettek: hogy a természet védelme nem csupán egy trend, hanem a jövőnkért folytatott harc része. Érdemes lenne erről többet beszélni, ha már több ezer ember rajong az élővilág csodáiért.