Egy nemzetközi kutatócsoport új ajánlást fogalmazott meg: álláspontjuk szerint az eddigiektől eltérő módon kellene definiálni és diagnosztizálni az elhízást. Ez a megközelítés különösen fontos, hiszen világszerte mintegy egymilliárd ember, Magyarországon pedig a felnőtt lakosság több mint harmada küzd elhízással. A The Lancet Diabetes & Endocrinology című folyóiratban kedden megjelent tanulmány szerint a jövőben a klasszikus testtömegindex (BMI) mellett más paramétereket is figyelembe kellene venni, például a derékbőség mérése is alapvető fontosságú lenne.

Dr. David Cummings, a Washingtoni Egyetem elhízás szakértője, a tanulmány egyik szerzője hangsúlyozta, hogy a cél egy pontosabb definíció megalkotása. Ezzel tényleg azokra a pácienseinkre összpontosíthatnánk, akiknek a leginkább szükségük lenne segítségre. Cummings és csapata javasolt két új diagnosztikai kategória bevezetését az egészségügyi ellátásban: a klinikai és a preklinikai elhízást. Klinikális elhízásról akkor beszélünk, ha a beteg mind a BMI, mind az egyéb mért paraméterek alapján teljesíti az elhízás kritériumait, és már kialakultak szervi elváltozások vagy más egészségügyi problémák is.

Ezek a betegek jogosultak lennének a klinikai ellátásra, amely magában foglalja az életmódbeli tanácsadást és a gyógyszeres kezelést is. Ezzel szemben a preklinikai elhízás esetében az érintetteknél még nem jelentkeznek súlyos egészségkárosodások, de fokozott kockázatot hordoznak. A BMI önálló alkalmazása esetén könnyen kialakulhatnak téves diagnózisok. Például elképzelhető, hogy valakinél nagy mennyiségű zsírgyarapodás ellenére a testtömegindex nem éri el a 30-as értéket, míg egy sportoló, aki izmos, szintén 30 feletti BMI-t mutathat, miközben közel tökéletes egészségi állapotban van.

A javasolt új kritériumok mentén becslések szerint a jelenleg elhízottnak vélt emberek körülbelül 20%-a nem esne a klasszikus elhízási kategóriába. Emellett a 30-nál alacsonyabb testtömegindexű, de egészségügyi problémákkal küzdő betegek szintén elhízottnak tekinthetők. Cummings szerint nem változna meg drasztikusan az elhízottak aránya, de a diagnózis pontosabbá válna, lehetővé téve a valóban klinikailag jelentős súlytöbblettel rendelkező betegek azonosítását.

Az új kritériumrendszert már 75 orvosi szervezet támogatja világszerte, de kérdéses, hogy mennyi idő alatt tud elterjedni a klinikai gyakorlatban. A szakértők felhívják a figyelmet arra is, hogy a túlsúly és az elhízás kapcsolata a társadalom egészségügyi kihívásait is rávilágítja, hiszen ezek a problémák sokkal szélesebb körű társadalmi és gazdasági hatásokat gyakorolnak, mint azt sokan gondolnák. Az elhízás egészségügyi költségei világszerte felhalmozódnak, így a korai diagnózis és a megfelelő kezelési intézkedések elengedhetetlenek.