A Sinclair C5, amely Sir Clive Sinclair víziójának megtestesítője volt, 1984. novemberében indult el sorozatgyártásra, és 1985. január 10-én ünnepélyes bemutatót tartottak neki. Az innovatív jármű a városi közlekedés forradalmasítására készült, de sajnos nem aratott nagy sikert a vásárlók körében. A cég ekkoriban 14 éves kortól, kötelező biztosítással és bukósisakkal használható járművet kínált 399 fontért, ám a közönség érdeklődése elmaradt a várakozásoktól.

A Sinclair C5-ből az első évben 100 000 darab gyártását tervezték, ezt követően pedig évi 200-500 000 példányban számoltak. A valóságban azonban mindössze 14 000 egység készült el, ebből csak 9000-et tudtak értékesíteni, ami végleg árnyékot vetett a projekt jövőjére. 1985 szeptemberére a C5 ára 199 fontra csökkent, de így is nehezen tudták kiárusítani a megmaradt készleteket. A Sinclair Vehicle Limited közel 7 millió font veszteséget könyvelt el.

A jármű vázát a Lotus tervezte, amelyre könnyű műanyag karosszériát építettek. A C5 mindössze 45 kg-ot nyomott, és 24 km/h sebességre volt képes. Egy akkumulátorral 32 km, míg két akkumulátorral 60 km hatótávolságot tudott elérni. Végső esetben a felhasználóknak pedálozniuk kellett, hogy elérjék céljukat. Az irányítása különös pozíciót követelt meg a vezetőtől, mivel a kormány a láb alatt helyezkedett el, és az ülés, valamint a pedálok pozíciója nem volt állítható.

A legfőbb problémát az időjárás elleni védelem hiánya okozta, hiszen bár árultak esővédő ponyvát, annak használata rendkívül körülményes volt. Az elgondolás, hogy a jármű fenntartható alternatívát kínál a városi közlekedésben, végül nem vált valóra, és a C5 története figyelmeztetés a technológiai igényességről és a használhatóságról.

Érdekesség, hogy a Sinclair C5 mellett a városi közlekedés jövője érdekében a hasonló alternatív járművek, mint például az elektromos kerékpárok, azt mutatják, hogy a technológiai innováció nem áll meg. A C5 bukása ellenére a közlekedési megoldások fejlődése továbbra is izgalmas lehetőségeket rejt magában.