A színpadon három különböző táj képét látjuk: egy egyszerű, pasztell színű asztalt vizeskancsóval, mellette egy lavór, majd egy elegáns íróasztalt, amely egy üveg whiskyvel díszítve zöld fényben ragyog. A legutolsó helyszínen egy fehér színházi öltözőasztalon a primadonna sminkes eszközei sorakoznak.

A világ ezen szegletében a fiatal Sipos Ilka (Bordás Barbara) találkozik a legnagyobb álmaival, miközben a rivaldafényben a tehetséges Sáskáné Koronka Boglárka (Kékkovács Mara) lobogtatja karrierjének virágait. Ilka csodálattal nézi Boglárkát, aki a legnagyobb elismeréssel lép a színpadra, a közönség előtt a legmagasabb álláspontot képviselve.

Az élet azonban kegyetlenül változik. A kezdetben csendes színésznő, Ilka, akit egyáltalán nem vesznek komolyan, egyre inkább tiltanak el a színházi sikerektől, míg Boglárka pompás színpadi karrierje egyre sziklaszilárdabbá válik. A közönség szívét megnyerő, tehetséges színésznők nyomása alatt Ilka úgy érzi, hogy a karrier és a személyes élete között egyre mélyebb szakadék tátong.

A színház világának keménysége tükrözi a való élet harcait: sokan, akik ma már legendás tényezők, fiatal éveikben áldozatokat hoztak azért, hogy megvalósíthassák álmaikat. Mint Jászai Mari vagy Blaha Lujza, aki nemcsak sikereikkel, hanem sorsukkal is útmutatásul szolgálhatnak a mai generációnak.

A darab zenés elemei, mint Eisemann és Puccini művei, visszarepítenek minket a múltba, miközben a jelen problémáit fogalmazzák meg: a színésznőknek harcolniuk kell a munka és a család között. Az aktuális kihívások és a személyes áldozatok, amiket a karrierért hoznak, alig ismertek a közönség számára, akiket lebilincsel a színpadi csillogás.

A sors ironikus, hiszen a nagyság mögött sok esetben az alvilági hatások húzódnak meg. A verseny során a női szolidaritás helyett inkább a rivalizálás kerül előtérbe, ahol a sikerek gyakran mások kárára realizálódnak. Ez a helyzet a színházi öltözők magánéleti aggályaiba is beleerősít, ahol a belefásult primadonnák próbálnak megküzdeni saját kudarcaikkal.

Az előadás különlegessége, hogy az alkotók, Bordás Barbara és Kékkovács Mara, saját maguk teremtették meg ezt a darabot, melynek célja nemcsak a közönség szórakoztatása, hanem a figyelem felhívása a színészek mindennapi harcaira az élet és a művészet határvonalán. Az élet nem mindig a várt boldogságot hozza, és a sok áldozat mögött ott bújik az elfeledett álom: hogy egyszer valaki megtalálja a helyét a világban, vagy éppen elveszíti azt.