A romló gazdasági mutatók és a költségvetési hiány megnövekedése mélyreható válságba sodorta az osztrák belpolitikát. Herbert Kickl, a szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ) vezetője kormányalakítási megbízást kapott, miután a középpártok koalíciós tárgyalásai kudarcot vallottak. Ez lenne az első alkalom, hogy Ausztriának szélsőjobboldali vezetője lenne a második világháború óta, azonban a Néppárt (ÖVP) óvatosan viszonyul a helyzethez. Lehetséges egy új választás kiírása is, amely kedvezőbb helyzetet teremtett volna Kickl számára.

A parlamenti választások szeptember 29-én zajlottak, ahol a Szabadságpárt 28%-os eredményt ért el, míg a kormányzó Néppárt 26%-ot, a Szociáldemokrata Párt (SPÖ) pedig 21%-ot kapott. Mivel a nagyobb pártok közül senkinek sincs egyedüli többsége, Ausztriában szokásos módon koalíciós kormányra van szükség. Alexander Van der Bellen szövetségi elnök azonban a választás második helyezettjét, a kormányzó Néppárt vezetőjét, Karl Nehammer-t bízta meg a kormányalakítással.

Van der Bellen döntése mögött az áll, hogy a Szabadságpárt a kampány során nem прагматikusabb céllal közelítette meg a tárgyalásokat, és a Néppárt valamint az SPÖ is már a kezdetekkor világossá tette, hogy nem kívánnak koalícióra lépni Kickl-lel. A középpárti-szociáldemokrata koalíció feltételezésével kapcsolatosan a kettejük közötti mélyen feszültséggel terhelt, féléves politikai vita után sem látszik megoldás.

A tárgyalások során a három párt, a Szabadságpárt mellett a Néppárt és az SPÖ is prioritásként kezeli a költségvetési hiány lefaragását. Az ország emelkedő gazdasági problémái között a költségvetési kérdések előtérbe kerültek, hiszen a költségvetési célok mentén a pártoknak egyetértésre kell jutniuk. Politikai elemzők szerint a szélsőjobboldali kormány valódi veszélyt jelenthet a demokratikus folyamatokra. A kancellári pozícióért folytatott harc összetett politikai játszmákat takar, és Raisz igazoltan aggasztja a Nemzeti Tanácsban elérhető eredmények minden fél számára előnyös összesítését.

Mint ahogy a közelmúltban megfigyelhettük, az FPÖ minden egyes politikai nyilatkozata például a menekültügy kezelését agrute és NATO kritikáját is erőlteti, mivel Orbán modellt, valamint azt a stratégiát támogatja, amelyik a migráció teljes megállítását célozza meg. Összességében, ha nem sikerül biztosítani a stabilitást és a biztonságot, akkor a jakobinus jelző megismétlődése problématikus lehet.

A tárgyalások várhatóan még hosszabb ideig elhúzódnak, és a társadalmi elégedetlenség következményeként megjelenő tüntetések színhelyévé válhat. Már most is több ezer ember demonstrált a kormányalakító tárgyalások ellen, amely a szélsőjobboldali kormány ismétlődő félelmét rejti magában. Szakszervezetek és civil szervezetek biztosítják, hogy a társadalmi feszültségek számos ember aktivizálódásához vezetnek, amennyiben Kickl kerüli a modern politikai jellemzőket és a saját programját próbálja érvényesíteni.

A megoldás keresése egyre sürgetőbbé válik, és ha a pártok nem képesek megtalálni a középutat, akkor nem kizárt, hogy egy új politikai ciklusban az FPÖ növekedni fog, amely megnehezítheti a tárgyalások eredményét. Az évtized végén az osztrák politika felemelkedés adta széljárás vitákat generál, és a jövő minőségét erősen befolyásoló döntések várnak még ránk.