A 18. század egyik legismertebb kasztrált énekese Carlo Maria Michelangelo Nicola Broschi, közismert nevén Farinelli, a dél-olaszországi Bari közelében található Andriában született. Apja, aki nemes volt és szenvedett a muzsikáért, két fiát zenei pályára szánta. Az idősebbik Riccardo a nápolyi konzervatóriumban tanult, míg Carlo a város neves énektanárának tanítványa lett. Tragikus módon apjuk 1717-ben meghalt, ami mély anyagi válságba taszította a családot. A család végül kétségbeesett döntést hozott: a fiatalabb fiút kasztrálni kellett, hogy megőrizhesse különleges hangját. Az ilyen beavatkozás a gyermekkorban történt, mivel így a fiú felnőttkorában is megőrizhette a gyermekkorának szoprán vagy alt hangját.

A műtét után Carlo a Farinelli művésznevet választotta, valószínűleg a közeledben élő Farina testvérpárra utalva, akik anyagilag támogatták őt. Hat évet töltött el rendkívüli tanulással, majd 1720-ban bemutatkozott a VI. Károly német-római császár feleségének tiszteletére adott nápolyi estélyen, ahol hamar népszerűségre tett szert. 1722-re már Rómában ünnepelték, és nem sokkal később Párizs, Velence és Bologna is megismerte nevét. 1724-ben pedig a bécsi császári udvari színházban is fellépett.

A korszakban a közönség a virtuóz előadásmódot kedvelte, így Farinelli előadásai óriási népszerűségnek örvendtek, hiszen az énekesek nem csak érzelmeket fejeztek ki, hanem szédítő díszítésekkel és hajlításokkal kápráztatták el a közönséget.

Farinelli 1722-ben egy híres német trombitással párbajoztak, aki egy ária közben kísérte őt. A kastrált énekes felülmúlta a trombitást, mivel technikájában és díszítéseiben is elképesztő teljesítményt nyújtott. A párbaj csúcspontján mindketten magasan tartozták a hangokat, míg végül a trombitás feladta. 1727-ben Bolognában újabb párbajban a kor másik leghíresebb kasztrált szopránját, Antonio Maria Bernacchit is legyőzte, akik ezután furcsa módon barátok lettek.

Farinelli pályafutása csúcspontját 1734-ben Londonban érte el, ahol az operajátszásért folytatott ádáz rivalizálás közepette lépett színpadra. Az őt támogató közönség körében hatalmas sikereket aratott. Három évvel később, mintegy 1727 és 1730 között, számos intrikát átélt, azonban gazdag örökséggel távozott Angliából, míg az opera azonnal csődbe ment.

Farinelli Madridba ment V. Fülöp spanyol király feleségének hívására, aki úgy vélte, hogy a király melankóliáját csak zeneterápia segítheti. Farinelli legenda tovább nőtt, mivel a királyra valóban mágikus hatással volt a hangja: első fellépése után megengedték neki, hogy megmosdassák és megborotválják, ami fokozatosan javította a király állapotát. A király nem csak hogy megtartotta őt, de udvari zenészként is kinevezte. Ugyanakkor megtiltotta számára a nyilvános fellépéseket, így csak a királyi párnak énekelhetett, minden este hét-nyolc áriát.