1994-ben E. Wayne Merry, aki az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségén dolgozott, figyelmeztetett a jövőbeli oroszországi fejleményekre egy táviratban, amelynek címe: „Mégis, kinek az Oroszországa? A kölcsönös, jó szándékú tisztelet útja”. Harminc éven át ez a dokumentum gyakorlatilag ismeretlen maradt, míg 2024 decemberében végre nyilvánosságra került. Merry karrierje során számos fontos esemény tanúja volt, beleértve a Szovjetunió összeomlását, amelynek során alátámasztotta a történelem alakulásának kritikus pillanatait.

Merry, aki az 1948-as születésű diplomata, több évtizedet töltött az amerikai külügyi szolgálat keretein belül. Kolumbiai Egyetem tanulmányait követően 1970-ben csatlakozott a külügyi szolgálathoz, melyben különböző posztokat töltött be, beleértve a kelet-berlini és moszkvai nagykövetséget is. Moszkvában dolgozva Merry figyelmesen követte a szovjet változásokat, amelyeket 1991-ben többek között Mihail Gorbacsov és Borisz Jelcin hatalmi harcai jellemeztek.

Merry esszéjében kifejtette, hogy a moszkvai látogatása előtt végzett konzultációk során szembesült az amerikai döntéshozók naivitásával. A diplomata egy magas rangú tisztviselő szavait idézi, aki azt mondta, hogy már túl késő, mert Gorbacsov minden reformot végrehajtott, és a Szovjetunió megreked a reformok nélküli időszakban. Merry azonban tisztában volt azzal, hogy a történelem fordulópontján állnak, és az események irányát meg kellett változtatni.

1991. augusztus 19-én a keményvonalas kommunista erők puccsot kíséreltek meg Gorbacsov ellen, ám a puccs megbukott, Jelcin bátor fellépése nyomán, aki ellenállt a katonai hatalomnak. Az ezt követő események, Gorbacsov lemondása és a Szovjetunió felbomlása, komoly, hosszú távú következményekkel jártak Oroszország számára.

Az új független Oroszországnak azonban nemcsak előnyei, hanem hatalmas kihívásai is akadtak a rendszerváltás után. Jelcin kormányzása alatt nagyszabású privatizációs program indult, amely a legnagyobb gazdasági válságot idézte elő. A privatizációs intézkedések jelentős vagyonszegénységet okoztak, és a gazdaság összeomlásához vezettek. A lakosság többsége súlyos megélhetési válsággal szembesült, míg a politikai zűrzavar folytatódott. 1993 szeptemberében Jelcin feloszlatta a parlamentet, amihez katonai erőszak is társult, és több száz ember halt meg a parlament körüli összecsapásokban.

Merry figyelmeztetései tehát a történelem figyelemre méltó eseményeihez kötődtek, és bár sokan figyelmen kívül hagyták, a jövőre gyakorolt hatásuk megkerülhetetlen volt. Mára persze világossá vált, hogy a demokratikus transzformáció, amivel a nyugati világ reálisan számolt, Oroszországban nem úgy valósult meg, ahogy azt sokáig hitték. A helyzet továbbra is bonyolult, és azóta a világpolitikai helyzet is jelentősen megváltozott. A történelmet tanulmányozva kiderül, hogy ez nemcsak Oroszország, hanem a globális politika átalakulásának is kulcsfontosságú része volt.