A Nissan már a kilencvenes évek elején felkészült arra, hogy forradalmasítsa az autóipart egy elektromos járművel, amely a Future Electric Vehicle, azaz a FEV néven volt ismert. A 1991-ben bemutatott koncepció nemcsak a jövő autójának ígérkezett, hanem a kor akkori technológiai szintjén is kiemelkedő volt. Az autó legyártására végül nem került sor, pedig a paraméterei még ma is figyelemreméltóak lennének.

Abban az időben a Nissan volt az egyik úttörő a villanyautók piacán, és a Leaf előtt jelentős sikereket ért el a koncepciókkal. A FEV, amely nikkel-kadmium akkumulátorral volt felszerelve, egyetlen töltéssel akár 250 kilométert is meg tudott tenni. Az otthoni töltés nyolc órát vett igénybe, de a Nissan szerint a gyorstöltés is lehetséges volt: hat perc alatt 40%-ra tölthető volt az akkumulátor.

A FEV teljesítménye, amely 0-100 km/h sebességet 20 másodperc alatt ért el, és végsebessége 130 km/h volt, a mai elvárásoknak nem felelne meg, azonban a jármű aerodinamikai jellemzői kiemelkedőek voltak, hiszen a légellenállási együtthatója 0,19 volt, ami rendkívül alacsonynak számít. A jármű hűtése hőszivattyús rendszert használt, ami akkoriban innovációnak számított, és a tető napelemekkel volt felszerelve, így a fedélzeti rendszerek energiaellátását biztosította.

1995-ben a Nissan bemutatta a FEV-II koncepciót, amely még fejlettebb volt. Az új modell már lítium-ion akkumulátorokat használt, amelyek könnyebbek és gyorsabban tölthetőek voltak. Emellett az autó programozható fűtéssel is rendelkezett, ami a felhasználók kényelmét szolgálta.

Bár a kilencvenes évek végére a Nissan jócskán lemaradt a gyártással, nem csupán az elektromos autók fejlődésében játszott jelentős szerepet, hanem a mai napelemes rendszerek és hatékony klímatisztító technológiák alapjait is megteremtette. Az elektromos autók iránti érdeklődés újraéledése és a technológiai fejlődés fényében a Nissan FEV és FEV-II koncepciók emléke ma is inspiráló példaként szolgálnak a jövő járműtervezésében.