1946-ban Manilában járt a népszerű amerikai katona szórakoztató szervezet, az USO, amikor a társulat egyik tagja, Lionel Royce infarktust kapott és nem sokkal később elhunyt. Royce népszerűségét 1938 és 1946 között közel 40 filmben való szereplésének köszönheti, de kevesen tudták róla, hogy saját karrierjét sokkal drámaibb körülmények között alakította ki.

Színészi pályáját egy másik név alatt kezdte, hiszen Leon Moriz Reiss néven látta meg a napvilágot 1891-ben, egy galíciai zsidó családban. Később vált Leo Reuss néven ismertté, mikor a német színházi életben dolgozott Ausztriában és Németországban. A fiatal Reuss korán felfedezte a színház iránti vonzalmat, ami végül egy különleges utat teremtett számára.

A Smithsonian Institution nemrégiben megjelent, részletes portréja bemutatja, hogy Reuss életének sokszínűsége és kalandjai között felnőtt élete során a színház melletti elköteleződés mindig is a középpontban állt. Miután családjával Bécsbe költöztek, Reuss egy szocialista ifjúsági szervezetben kezdett tevékenykedni, de a színpadra való vágyát semmi sem állíthatta meg.

A németországi kultúra viharos évei alatt, különösen a náci hatalomátvételt követően, a zsidó művészek sorra szenvedtek zaklatásokat. Reuss sokáig tartózkodott a német színházakban, ahol szembesült a zsidók kitelepítését bejelentő törvények előzményeivel. Az 1935-ös nürnbergi törvények értelmében hirtelen minden megváltozott számára, és emiatt elhagyta Németországot, visszatérve Bécsbe.

Azonban Bécsben sem találta meg a régi életét. Küzdött a nacionalista törvények miatt, amelyek miatt nem kaphatott osztrák állampolgárságot. Miután a pénzügyi nehézségek elérkeztek az életébe, Reuss úgy döntött, hogy elhagyja Bécset, és egy kis alpesi faházban kezd új életet építeni. A Tirolban található házból kiindulva Reuss felfedezte, hogy az alpesi paraszt karakter megformálásával talán újra a színpadon találhatja magát.

Ez idő alatt nagy figyelmet fordított a helyi szokások és dialektusok elsajátítására. A Reuss által választott új szerep, Kaspar Brandhofer, a tiszteletteljes népi karakter megformálásának szimbolizálta, hogy az ember honnan származik és kiket képvisel. Reuss felnőttként, hiteles parasztként próbálta bemutatni magát, amikor visszatérését tervezte az előadások világába.

A Salzburgi Színházi Fesztiválra tervezett útja során találkozott Max Reinhardt-tal, a kor egyik legismertebb rendezőjével. A Színházi kapcsolatépítése ekkor pechesül nem zárult sikerrel, de később úgy döntött, hogy elkötelezi magát a színészettel. Megtalálta a módot, hogy átváltozva új identitásával sikeresen szerepeljen a színpadon.

A siker végül jött, hiszen a kockázatos lépésének eredményeként a színházi közeg elfogadta őt, ám ebben a világban a zsidó identitását senki sem felejtette el. A különböző kihívások ellenére Royce szépen lassan elérte a népszerűséget, mint a náci szerepek megformálója, de 1946-ban szívinfarktusban hunyt el az Egyesült Államokban katonai bázisként használt Manilában. Halála keltett megrendülést a színházi társadalomban, mivel nemcsak egy tehetséges színész távozott, hanem a zsidó származású művészek megpróbáltatásainak emblémája is.