Natalja Molcsanova, az orosz szabadtüdős búvár és többszörös világbajnok, az Orosz Szabadtüdős Merülési Szövetség elnöke, a sportág történetének egyik legnagyobb alakja volt. Egész életében közel állt a vízhez; gyermekként versenyszerűen úszott, de 25 éves korában felhagyott a sporttal, hogy családot alapítson. Férjével, Oleg Molcsanovval együtt neveltek fel két gyermeket, akik közül az egyik, Alekszej Molcsanov, szintén világszintű szabadtüdős búvár lett.

Molcsanova pályafutása különlegessége, hogy a mélység iránti szenvedélyét csak negyvenéves korában fedezte fel, egy új szenzációs cikk hatására. Azonnal kiderült, hogy hihetetlen tehetség birtokában van; villámgyorsan két orosz országos rekordot állított fel mélymerülésben és távolsági úszásban. Összesen 41 világrekordot döntött meg pályafutása során, beleértve a 237 métert uszonnyal és 182 métert uszony nélkül, ami különösen figyelemre méltó. Ő volt az első nő, aki 100 méter mélyre merült súllyal, majd sikeresen visszatért a felszínre.

Molcsanova sportfilozófiája eltért a hagyományos megközelítésektől. A szabadtüdős merülést nem csupán versenysportnak tekintette, hanem a meditáció és a belső béke keresésének útjának. Az utolsó interjújában a New York Timesnak kifejtette: "A szabadtüdős merülés nem csak sport, hanem egy mód arra, hogy megértsük, kik vagyunk. Amikor lemerülünk, nem gondolkodunk; megértjük, hogy a lényünk eggyé válik a világgal." Verseit is megosztotta a mélység elmélyült tapasztalatairól.

A szabadtüdős búvárkodás nagy fizikai kihívásokat támaszt, különösen a mélyben, ahol a test másként működik, mint a szárazföldön. A 25 méter mélységig az emberi test még lebeg, de ennél mélyebben a víz sűrűbbé válik, ezzel nehezítve a felszínre való visszatérést. A sportág mesterei szerint innen kezdődik a merülés igazi kihívása: a kontrollálhatatlan süllyedés és az emelkedés pillanata, amely életveszélyes helyzeteket idézhet elő.

A mélységben a nitrogén narkotikus hatást gyakorol a testre, amit a búvárok mélységi mámor néven ismernek. Ilyenkor sokan hibázva váltanak vissza a felszínre, hiszen eltéveszthetik az időt. Molcsanova eddig mindig tökéletesen figyelt a teste jelzéseire, de a halála előtti utolsó merülésén, amely egy 35 méteres merülés volt, nem érezte, hogy mikor kellene visszafordulnia.

2015. augusztus 2-án Molcsanova a Formentera partjai közelében merült, barátaival pihent, nem versenyt teljesítve. Az időjárás kedvező volt, de rejtélyes módon eltűnt a mélységben és soha nem tért vissza. Számos elmélet született a búvárok körében az eltűnése okáról: erős áramlatok, amelyek elragadhatták őt, vagy a mélyvizes ájulás áldozataként végezhette. Esetét a mentőcsapatok és búvárok hosszú hónapokig keresték, de a holtteste sosem került elő.

Sara Campbell, Molcsanova egykori riválisa, emlékezett arra, hogy "ő volt a világ legjobb szabadtüdős búvára, és talán örökre az is marad. Tragédia, hogy így távozott, de az óceánért élt, és végül abban is tért örök nyugalomra." Molcsanova öröksége élni fog, mint a szabadtüdős búvárkodás legendás alakja.