A prediabétesz állapota

A prediabétesz a szénhidrát-anyagcsere zavarának olyan állapota, amelyben a vércukorszint eltér a normálistól, de még nem éri el a 2-es típusú diabétesz (T2DM) diagnosztikai kritériumait. E problémára a figyelmet érdemes felhívni, hiszen a prediabétesz nem csupán önálló állapot, hanem egy jelzőfény a további egészségügyi komplikációk kockázatára nézve.

Diagnózis és kórállapotok

A Magyar Diabetes Társaság (MDT) irányelvei szerint az orális glükóztolerancia-teszt (OGTT) alapján állapítják meg a prediabétesz diagnózisát. Két fő kórállapotot különböztetünk meg: az IFG (impaired fasting glycaemia) és az IGT (impaired glucose tolerance) állapotokat.

A felismerés fontossága

A prediabétesz időben történő felismerése létfontosságú, mivel a megfelelő életmódbeli és gyógyszeres beavatkozásokkal lehetőségünk van a betegség előrehaladásának megakadályozására. Azonban a nemzetközi adatok azt mutatják, hogy a T2DM esetek 23,8%-a és a prediabéteszesek 88,4%-a nem kerül diagnosztizálásra.

Kezelési lehetőségek

Ráadásul az igazolt prediabéteszes esetek csupán töredékénél alkalmaznak bármilyen kezelést, annak ellenére, hogy klinikai tanulmányok evidenciát nyújtanak az életmódbeli változtatások és a metformin hatékonyságáról. A DPP (Diabetes Prevention Program) és más hasonló vizsgálatok megerősítették, hogy a testtömeg csökkentése akár 7%-kal is jelentős mértékben csökkenti a T2DM kialakulásának kockázatát.

Új gyógyszerek és eredményeik

A prediabétesz kezelése során az étrend, a fizikai aktivitás növelése és a súlycsökkentés kulcsfontosságú tényezők. Ezen kívül újabb gyógyszerek, mint a liraglutid és a tirzepatid, ígéretes eredményeket mutatnak a prediabétesz kezelésében. A legfrissebb kutatások szerint a tirzepatid alkalmazásával a prediabéteszes páciensek normoglikémiát érhetnek el.

Klinikai különbségek

Míg a kontrollcsoportban jelentős különbségek mutatkoztak a T2DM előfordulásában. Egy közelmúltban közzétett tanulmányban a tirzepatid csoportban a T2DM kialakulása csupán 1,3% volt, míg a placebocsoportban ez az arány 13,3% volt, ami szembetűnő különbség.

Kihívások a klinikai gyakorlatban

Összességében, bármennyire is léteznek hatékony módszerek a prediabétesz felismerésére és kezelésére, az alkalmazásuk a klinikai gyakorlatban még mindig komoly kihívásokba ütközik. A társadalmi tudatosság növelése és a megfelelő egészségügyi infrastruktúra kiépítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a prediabéteszes állapotokat időben felismerjük és kezeljük.