A természetes vegetáció visszaszorulása miatt egyre fontosabbá válik a méhlegelők növényi összetételének folyamatos nyomon követése. Az évszakok előrehaladtával a méhek virágbeporzásához szükséges pollencsomók vizsgálata lehetőséget ad arra, hogy felfedezzük a helyi növényfajok állapotát, valamint az évjárat különbségeit.

A pollencsomók naptári éven belüli variációjának megismerése nemcsak a méhészek számára hasznos, hanem a helyi ökoszisztéma gazdasági fejlődését is segíti. Az egyedülálló pollencsomók növényfaji meghatározása szín, alak és méret alapján történik, amit mikroszkópos módszerekkel végeznek el, ezzel megkönnyítve a helyi növényzet gazdagítását.

A méhek virágport gyűjtenek vitalitásuk megőrzéséhez. Minél változatosabb a méhlegelő növényi összetétele, annál egészségesebbek és sikeresebbek a méhcsaládok. Azokban a földrajzi területeken, ahol a méhek egyidejűleg többféle virágzó növényt találnak, a természet adta táplálék forrást tehát természetes módon találják meg, amely biztosítja számukra a fejlődéshez szükséges esszenciális tápanyagokat.

A méhek nektárt és édesharmatot gyűjtenek, ami számukra a szükséges energiát, és a virágpor biztosítja a fehérjeforrást. Az ásványi anyagok és vitaminok pótlása szintén a virágpor és édesharmat révén történik. Ebből adódóan a méhlegelő értékét a virágok nektár- és virágpormennyisége, valamint annak minősége határozza meg.

A méhek különböző virágfajok pollenszemcséit a hátulsó lábuk pollenkosaraiba gyűjtik, hogy ezeket a kaptár sejtcsoportjaiba helyezzék el. Fontos megjegyezni, hogy a pollencsomók többsége egy adott növényfajról származik, uniflorális jellegű, de kis mértékben vegyes pollent is tartalmazhatnak, különösen a nyári időszakban.

Bár a pollencsomók színe, alakja és mérete a növényfajokra jellemző, a hasonló árnyalatú pollen mintázat miatt a növényi eredet megbízhatóan csak mikroszkópos módszerekkel állapítható meg. Az uniflorális pollen például sárga színű, és különböző szakirodalmi források jelezték, hogy ezek struktúrájukban is különböznek egymástól.

A méhészek a méz mellett néha pollencsomókat is gyűjtenek, így sok esetben képesek uniflorális pollent szerezni, amely úgy néz ki, mintha különböző növényi összetevőkből állna össze. A méhészeknek ez a módszere gazdaságilag is hasznos lehet, hiszen a méz minőségét közvetlenül befolyásolja a virágpor változatossága is.

Ezek a gyakorlatok nem csupán a méhészkedés sikerességét növelik, hanem a környezetvédelem szempontjából is kulcsfontosságúak, hiszen a változatos vegetáció fenntartása hozzájárul a biodiverzitás megőrzéséhez.