Kevés ember mondhatja el magáról, hogy egyedülálló tette alapjaiban befolyásolta a hidegháborús erőviszonyokat. Belovai István, a magyar kém, akinek hűsége hazájához menyegzőt jelentett, mégis szembefordult a rendszerrel, hogy megelőzze a globális katasztrófát.

Kettős ügynökként a történelem élvonalában

A 1970-es években Belovai a magyar katonai elhárításnál dolgozott, ahol kulcsszerepet játszott a NATO ellen irányuló szovjet kémtevékenységben. Feladata a Varsói Szerződés országainak titkosszolgálatai által szerzett információk ellenőrzése és a NATO katonai tájékoztatások megfigyelése volt. Felfedezte, hogy a Szovjetunió olyan katonai stratégiát dolgozott ki, amely lehetővé tette volna elsőként a pusztító atomcsapást Nyugat-Európa ellen.

Belovai tisztában volt azzal, hogy ha ezt az információt megosztja a nyugatiakkal, az árulásnak minősülne, de úgy döntött, hogy lépéseket tesz. 1984-ben felvette a kapcsolatot az amerikai kémelhárítással, és átadta nekik a Varsói Szerződés katonai terveit. Ezzel nem csupán a szovjet megfigyelési technikákról adott információt, hanem hozzájárult a nyugati védelem megerősítéséhez is, ami végül a hidegháború egyik kulcsfontosságú fordulópontjává vált.

Az amerikaiak által lebuktatott kémcsapat

Belovai tevékenysége nemcsak a szovjet stratégiák leleplezésére korlátozódott. A hírhedt Conrad-kémhálózat lebuktatásában is kulcsszerepet játszott, amely NATO-titkokat szivárogtatott ki a Varsói Szerződés számára. Az ő információi révén a nyugati hatóságok sikeresen felszámolták a hálózatot, ezáltal komoly csapást mértek a keleti blokk kémtevékenységére.

A tragikus leleplezés

A magyar kém pályafutása iróniája, hogy egy másik kettős ügynök, akinek a CIA a kollégája volt, őt leplezte le, jelentve Moszkvának. A szovjet hatóságok azonnal tájékoztatták a magyar társzerveiket, akik letartóztatták Belovait, aki 1985-ben 14 év börtönbüntetést kapott. Azok, akik egykor bajtársnak tekintették őt, most árulónak bélyegezték.

Szerencsére a rendszerváltás előtt Belovai csak négy évet töltött rács mögött. Göczncz Árpád, a köztársasági elnök kegyelmével szabadult, de hivatalosan sosem rehabilitálták. Míg az Egyesült Államokban hősként ünnepelték, Magyarországon árulónak tartották. Azt is megtudta, hogy eredetileg halálbüntetést akartak kiszabni rá, ezért azonnal emigrált a tengerentúlra, ahol a CIA-nál ismét elkezdett dolgozni.

A világháború elkerülése

"A szovjet támadásra készültek a Nyugat ellen. Ennek következménye valószínűleg nukleáris válaszcsapás lett volna, amit meg kellett akadályozni. Ha nem lépek, saját hazám ellen követtem volna el bűnt" - nyilatkozta Belovai egy interjúban a Christian Science Monitor-nak.

A megítélése a mai napig megosztó: egyesek példaképnek, mások köpönyegforgatónak tartják. Egy dolog azonban biztos: cselekedete olyan történelmi jelentőséggel bír, amely alapjaiban formálta Európa sorsát. Belovai István emléke nemcsak a magyar történelem, hanem a hidegháború történetének is fontos része.