A decemberi londoni Chatham House konferenciáján felmerült egy aggasztó párhuzam: Európa olyan történelmi pillanatban van, mint 1938-ban, amikor a második világháború előtti utolsó békeéveket éltük. Ez a párhuzam sok szempontból indokolt.

A történelem során Neville Chamberlain brit miniszterelnök 1938 szeptemberében Münchenbe repült, hogy ellensúlyozza a németek Csehszlovákia egy részéhez fűződő igényét, "cserébe a béke fenntartásáért". Ekkor sokan úgy vélték, sikerült megelőzni a háborút. A valóság azonban hat hónapon belül borongósra fordult.

Vlagyimir Putyin orosz államfő és Donald Trump amerikai elnök 2025-re vonatkozó lehetséges megállapodásának jellemzői is hasonlóak lesznek: érdekcserék a békéért. Putyin ambíciói nem fognak csökkenni; habár lehet, hogy átmeneti védelmi pozícióra van szüksége, mielőtt újra megindulna nyugatra, az orosz haderő már most is teret nyer a Donbaszban, miközben Ukrajna súlyos létszámhiánnyal küzd.

Ukrajna elnöke, Volodimir Zelenszkij nagyobb politikai nyomás alatt áll, mint Putyin, ami azt jelenti, hogy neki sürgetőbb a béketárgyalások sürgetése. Az orosz veszteségek ellenére a helyzet tovább bonyolódik: Ukrajna számára a béke eszköze egyre közelebb kerülhet a lehetetlenség határához.

Putyin egy újabb tűzszüneti megállapodásban nondemokratikus előnyöket láthat, hiszen az idősebb Trump kegyében való maradás célja is lehet, hogy ilyen helyzetet alakítson ki, amit hazai sikerként mutathat be. Trump előző katonai tapasztalatait is figyelembe véve, a béketeremtés eddigi próbálkozásai nem bizonyultak tartósnak.

A jelenlegi tárgyalási pozíciók aszimmetrikusak, mivel a NATO-országok már a kezdetektől elvetették a követeléseiket. Széleskörű konszenzus alakult ki a Krím de facto elfogadásáról, amely megnehezíti Ukrajna helyzetét, hiszen már most is tudatosítaniuk kell, hogy valószínűleg nem csatlakozhatnak a NATO-hoz, és a Biden-adminisztráció álláspontja is indokolt.

A legújabb fejlemények alapján a világ egyre inkább a második világháború előtti időkre emlékeztet. Az Egyesült Királyság már nem az a katonai nagyhatalom, amely korábban volt, és számos NATO-tagország is hasonló helyzetben van: lengyel és finn katonai támogatás esetén a balti államok védelme kulcsfontosságú lehet. A közeljövő kihívása a békeszerződés megkötése lesz, de sajnos Európában az elégedetlenség és a lehetőségek korlátozottak, mivel a gazdasági áldozatok gond lehet, ha az orosz csapatok újabb támadásokra készülnek.

Ez a helyzet alapjaiban kérdőjelezi meg a politikai döntéshozatalt, és a világ figyelme egyre inkább a régmúlt árnyaira terelődik. Ukrajna számára a stratégiai partnerségek és a nyugati támogatás elengedhetetlen az önállóság megőrzéséhez. A következő hónapok kulcsfontosságúak lesznek, hogy kiderüljön, milyen irányt vesz a nemzetközi politika, és képes lesz-e a világ egy kölcsönösen előnyös és tartós békét kialakítani.