Vörös Riviéra – a Balaton a Kádár-korszakban címmel jelent meg Rehák Géza könyve, melyben részletesen bemutatja, milyen változásokat hozott a Balaton és környéke életében ez az időszak. Amíg a szocializmus kezdetén ezek a fejlesztések figyelembe vették a táj jellegzetességeit, később egyre inkább távolodtak attól, amit a balatoni táj egykor jelentett.

A Balaton előtörténete

A második világháború előtt a Balaton területe agrárjellegű volt, ahol a szőlőhegyek, gabonaföldek és gyümölcsösök uralták a tájat. A vidék kisbirtokos felosztásban élt, és a szőlőt nyújtó termőföldeken termesztett szőlő fajták a filoxéra fertőzés ellenére is helytálltak. Azonban Trianon után a Balaton népszerű üdülőhellyé vált, ami új lehetőségeket hozott.

A kommunista hatalomátvétel következményei

1945 után azonban a helyzet drámaian megváltozott. A kommunista hatalomátvételt követően, 1948-tól a Balaton a munkásság üdülőhelye kellett, hogy legyen, ezért államosítással kellett megoldani a szálláslehetőségek fejlődését. A nyugatról érkező turisták fogadása szinte elképzelhetetlen volt, így a balatoni idegenforgalmi fejlesztések késlekedtek.

A népgazdaság részeként

A Balaton a Kádár-korszak idején a népgazdaság fontos részévé vált. A budapesti kormány döntött a tó ügyeiről, ami azt eredményezte, hogy a helyi érdekek háttérbe szorultak. Az építkezések során gyakran figyelmen kívül hagyták a lakosság életminőségének megőrzését.

Turizmus, mint politikai eszköz

A Balaton azonban a turizmus mint politikai eszköz révén is egyre fontosabbá vált. Megnyitotta az utat a nemzetközi kapcsolatok javításához, és elengedhetetlenné vált a belföldi életminőség szempontjából is. 1957-58-tól kezdve az idegenforgalmi célokra való felhasználás egyre inkább aktuálissá vált, de az infrastruktúra hiányosságai továbbra is megmaradtak.

Szálláslehetőségek hiánya

A kempingek és szállodák alapítása az első lépéseként szolgált a külföldi vendégek fogadására, ám a hatvanas évek közepére már nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem jelenti a megoldást. Az igényesebb turisták számára nem volt elegendő minőségű szállás, és az ivóvíz minősége is gyenge volt.

A tömegturizmus kezdete

Az első jelentős szálloda a Hotel Balaton Siófokon épült meg, amely által az üdülőhely rangját igyekeztek emelni. Azóta a Balaton egyre inkább a tömegturizmus célpontjává vált, ahelyett hogy megőrizte volna egyediségét.

Környezetvédelmi problémák

A felelőtlen fejlesztések következményei még évtizedekkel később is érződnek: a tó vízminősége romlott, és a helyi ipar telepítése is hozzájárult a térség környezeti problémáihoz. Sampon és vegyipari hulladékok szennyezték a Balatont, míg a helyi gyárak a kémiai üzemek káros anyagait bocsátották ki.

Ökológiai egyensúly megbomlása

A Balaton ökológiai egyensúlya hosszú időre megbomlott, és a víz szintje is kritikus mértékben csökkent. A terjeszkedések során szakszerűtlenül feltöltött területek jöttek létre, miközben a természeti értékek nagyrészt elvesztek. Mindezek a tényezők negatív hatással voltak a turisták és a helyi lakosság életminőségére, ami idővel a Balaton népszerűségére is rányomta a bélyegét.