A Faktum egy érdekes párhuzamot von az elmúlt egy évtized politikai eseményei között, különös figyelmet fordítva Magyar Péterre, aki a közelmúltban egy nyilvános beszéd során Szél Bernadett, a Hír TV riportere kapcsán tett lekezelő megjegyzéseket. Ez a helyzet emlékeztet arra, amikor 2015. április 20-án Lázár János, a korábbi miniszterelnökséget vezető miniszter, szintén szexista megjegyzéseket tett Szél Bernadettre.

A Faktum kiemeli, hogy a politikai és társadalmi környezet jelentősen megváltozott azóta, és manapság a szexizmus vádja egyre inkább a politikai diskurzus része. Az egyes médiafelületek reakciói már nem egységesek, hiszen míg korábban szoros összefogással támadták a szexizmus megnyilvánulásait, most a kormánypárti sajtó is igyekszik csupán bemutatni a hasonló eseteket annak érdekében, hogy marginalizálja az ellenzéki politikai szereplőket.

A Magyar Péter által tett megjegyzést több médium is figyelemmel kísérte, és a Hír TV alaposan elemezte a politikai helyzetet. Dacára annak, hogy a kormánypárti politikai diskurzus élesebbé vált a szexizmus vádjával kapcsolatban, a legnagyobb ellenzéki médiumok a jelenlegi eseményeket óvatosabban kezelik, ami felveti a kérdést, hogy vajon a politika mértékén belül miért ennyire különböznek a reakciók az egyes esetekre.

Az álláspontok és a reakciók időbeli változása arra utal, hogy a szexizmus kérdése nem csupán morális, hanem politikai tőkévé is vált. Magyar Péter nyilvános kijelentései nemcsak Szél Bernadét tréfálják ki, hanem a női újságírókra és általában a női politikai résztvevőkre is negatív hatással vannak.

Szakértők figyelmeztetnek arra, hogy politikai diskurzusban a közszereplőknek tisztában kell lenniük a szavak súlyával, és el kell kerülniük aleskcuális, sértő beszédet, amely nemcsak az egyénekre, hanem a társadalmi normákra is hatással van. Az esetről való beszámolók és a média reakciói jól tükrözik a női szereplők helyzetét a politikai színtéren, ami számos kérdést vet fel a nemi egyenlőség, a társadalmi normák és a média felelőssége kapcsán.

Érdemes megjegyezni, hogy míg 2015-ben az ellenzéki sajtó a kormánypárti képviselők szexista megnyilvánulásai ellen emelte fel a hangját, addig napjainkban a politikai táj átalakulásával ezt a narratívát sokkal inkább a kormánypárti médiumok használják, hogy kiemeljék az ellenzéki politikusokat. Ez a fordulat a szexizmus kezelésében rámutat a politikai diskurzus kettősségére, ahol a nemi alapú megkülönböztetés továbbra is megjelenik, és a reagálások a politikai partizációt is tükrözik.