A hó fogságában – Amikor a luxusvonat utasai három napra megakadályozták, hogy elérjék San Franciscót
2025-01-20
Szerző: Anna
A történet 1952. január 15-én kezdődött, amikor egy idős hölgy kétségbeesett kiáltással jelezte, hogy "Nem tarthatnak minket itt tovább!" a Chicagóból San Franciscóba tartó City of San Francisco vonaton. Ekkor már második napja ragadtak a hóviharba, amely a Sierra Nevada hegységben tombolt, és a vonat a hatalmas hótorlaszok miatt gyakorlatilag megállt. Az utasok, összesen 226-an, rettegve várták a megmenekülést, miközben a hideg egyre elviselhetetlenebbé vált, és az élelmiszerkészleteik is fogytán voltak.
A vonat 1936 óta közlekedett, és a luxus körülmények közül híres volt: az utasok éttermében ínycsiklandó ételek várták őket, miközben szalonokban beszélgethettek, vagy akár a panorámakocsi ablakán át gyönyörködhettek a gyönyörű kaliforniai tájban. Ám a hóval borított völgyek és a hatalmas hótorlaszok megváltoztatták az idilli utazást.
Képzeljék el, amikor Tom Sapunor, a mozdonyvezető, szembesült a valódi helyzettel: a vonatot teljesen körbevette a hó, és minden előrelépési próbálkozás kudarcot vallott. A vonaton az utasok eleinte még jókedvűek voltak; élelmiszerük bőségesnek tűnt, volt víz a fűtéshez, és a szórakozás sem maradt el. Azonban a második napon a világítás lekapcsolásra került, amikor az akkumulátorok lemerültek, a fűtés pedig szintén megszűnt, mivel a gőzgenerátor víztartálya kiürült. A mínusz öt Celsius-fokos hideg hamarosan beszivárgott a kocsikba.
Sok utas próbálta megőrizni a melegét, miközben a hangulat egyre feszültebbé vált. A személyzet próbált segíteni, de a helyzet drámai fordulatot vett, amikor többen is elájultak a szén-monoxid mérgezés miatt, melyet a propán üzemeltetésű fűtőberendezések szivárogtattak ki. Egy orvos érkezett meg a helyszínre, aki segített a feleségét és a többi utast levegőhöz juttatni.
A megmentő segítség végül érkezett, de nem az eredetileg hozzájuk rendelt vonat érkezett meg, hanem kutyaszánok érkeztek az áruszállító vonat által, amely korábban kisiklott. Ezek a híres szánok segítettek az utasok biztonságos eljuttatásában a legközelebbi városba, így a régi legendás kutyaszán vezetője, Rex hírneve tovább élhetett.
Végül, miután a hőseink megküzdöttek az elemekkel, és módszeresen kiásva az utat, 1952. január 18-án, három napnyi várakozás után az utasok végre vonatra szállhattak a Nyack Lodge-ban, ahonnan visszatérhettek a civilizációba. Mivel sokan az útra emlékezve elég mélyen megviselték a tapasztalat, egyértelműen az életre szóló kalandjukká vált.