A vállalkozói tehetség kutatása során nagy figyelmet fordítanak azokra a személyiségjegyekre, amelyek megkülönböztetik a vállalkozószellemű embereket másoktól. Azonban csupán ezeknek a tulajdonságoknak a megléte nem garantálja a sikeres üzlet elindítását. Ami igazán számít, az az, hogy hogyan formálják ezek a tulajdonságok az egyén szándékait, és hogyan hatnak rájuk.

De mi is az a vállalkozói potenciál? A vállalkozói potenciál azt jelenti, hogy egy személy képes felismerni és kihasználni a lehetőségeket, új vállalkozásokat indítani és innovatív megoldásokat találni a bizonytalan helyzetekben. Ez a potenciál nemcsak az üzleti életre való hajlamot jelenti, hanem azt a szabadságot is, hogy az egyén képes alkalmazkodni, fejlődni és reagálni a piaci változásokra és lehetőségekre. Tehát a vállalkozói potenciál inkább az egyéni személyiségéből adódó valószínűséget jelenti arra nézve, hogy vállalkozó lesz, mintsem az aktív vállalkozói tevékenységet.

Ez a képesség azonban összetett tényezők eredménye, amelyek közé tartoznak az egyéni készségek, gazdasági és társadalmi körülmények, valamint az a képesség, hogy kezelni tudja az új üzlet indításával és bővítésével járó kockázatokat. Az egyik legérdekesebb aspektusa a vállalkozói potenciálnak az, hogy jelentősen változik attól függően, hogy az egyén melyik generációhoz tartozik.

Minden generációt más-más történelmi, gazdasági és kulturális hatások érnek élete során, amelyek befolyásolják a vállalkozói attitűdjüket.

A boomerek ritkábban rúgnak már labdába

A generációk közötti különbségek nemcsak a vállalkozói potenciált, hanem a munkahelyi környezetet is jelentősen befolyásolják. Sokan úgy vélik, hogy az alkalmazottak inkább az azonos korosztályú kollégákkal szeretnek dolgozni, és a generációs sokszínűség feszültségek forrása lehet. Például az eltérő elvárások, kommunikációs stílusok és tudásmegosztási módszerek gyakran konfliktusokat okozhatnak a vegyes korosztályú csapatokban.

Viszont egyes kutatások szerint a generációs sokszínűség rendkívül értékes lehet, különösen a vezetők körében. Ez ugyanolyan fontos, mint a vallási, nemi, kulturális vagy etnikai sokszínűség, mivel ezek egyaránt pozitívan hatnak a munkateljesítményre. A különböző csoportok integrációjának megfelelő menedzselése valóban kulcsfontosságú a lehető legjobb eredmények elérése érdekében.

Az 1946 és 1964 között született baby boomerek egy olyan korszakban nőttek fel, amelyet gazdasági jólét és hierarchikus struktúrák jellemeztek, ezért ők általában nagyra értékelik a stabilitást és a munkahelyi biztonságot. Mivel sok boomer már a nyugdíjkorhatár közelében van, vállalkozói potenciáljuk kevésbé került a kutatások középpontjába. Azonban tanulmányok szerint generációjuk tagjai kifejezetten kitartók, értékelik a kemény munkát és a lojalitást, valamint magas önbizalommal rendelkeznek.

Hasonlóan az X generáció tagjai (az 1965–1980 között születettek) sem zárkóznak el ettől, hiszen ők is egy gazdasági és technológiai változásokkal teli időszakban nőttek fel. Ennek köszönhetően általában alkalmazkodóképesek és nyitottak az innovációra. A munkahelyi környezetben pragmatikus hozzáállás és jó erőforrás-menedzsment jellemzi őket, de vállalkozói potenciáljuk csak közepes, mivel egyszerre értékelik a biztonságot és az autonómiát.

Az Y generáció arat, a Z generáció tagjai nem mindig elég elszántak

A generációk csatájában kétségkívül a millenniumi generáció, azaz az Y generáció tagjai (1981–1996 között születettek) az igazi nyertesek, mivel ők fogékonyak az életük alatt folyamatosan változó digitális technológiákra, és a rugalmasságot és a céltudatosságot keresik a munkájukban.

Ez a generáció az önállóságot értékeli, így gyakran hajlandók otthagyni a hagyományos munkahelyeket, hogy saját vállalkozásokat indítsanak, és így jobb egyensúlyt találjanak a munka és a magánélet között.

A digitális kompetenciák manapság elengedhetetlenek, így jogosan gondolhatnánk, hogy a beleszűlető Z generáció tagjai (1997-től születettek) indulnak a legnagyobb előnnyel a vállalkozások színterén is. Azonban a természetes technológiai és közösségi média-készségek magukban még nem feltétlenül elegendőek. Ezt erősíti az is, hogy a sokat ostorozott generáció tagjainak vállalkozói potenciálja alacsonyabb, mint az előző generációké, így hiába állnak közel a listavezető millenniumi korcsoporthoz, jelentős különbség van a két generáció között.

Sokat hangoztatott tény, hogy a Gen-Z tagjai egy világban nőttek fel, amelyet a globalizáció, a digitalizáció és a kulturális változások formáltak, hasonlóan a millenniumi generációhoz. Azonban a kommunikációs készségeik, önbizalmuk, valamint a siker iránti vágyuk átlagosan alacsonyabb, mint az előző generációké – ami alacsonyabb vállalkozói potenciálhoz vezethet. A kisebb önbizalom és kezdeményezőkészség oka részben az lehet, hogy a Z generáció még fiatal, és az első generáció, amely teljes mértékben digitális környezetben nőtt fel. Ahogy érettebbé válnak, és tapasztalatot szereznek, ezek a tulajdonságaik valószínűleg fejlődni fognak.

Bár a fentiek és a rendelkezésre álló kutatások alapjain így meglepetésre a millenniumi generáció tűnik a leginkább vállalkozószelleműnek, a generáció tagjai erősen hajlanak a vállalkozói tevékenységre, otthonosan mozognak az új technológiák világában, és általában fiatalabb korban alapítanak vállalkozásokat, mint elődjeik. Emellett vezetői készségekkel, fókuszáltsággal és ambícióval rendelkeznek, amelyek más generációkhoz képest hajlamosabbá teszik őket arra, hogy stabil munkahelyeket hagyjanak el a vállalkozói lehetőségek kiaknázása érdekében.

Persze az általános megállapítások fölött mindig ott áll az egyén és az emberi sokszínűség, így a fenti sorok senkinek se vegyék el a kedvét attól, hogy komoly álmokat szőjön.