A Föld mágneses tere természetes pajzsként működik, amely megvédi bolygónkat a Nap által kibocsátott töltött részecskéktől. Azonban egyre inkább aggasztó jelenség tapasztalható a Dél-Amerika és az Atlanti-óceán déli részén található úgynevezett Dél-atlanti anomáliában (South Atlantic Anomaly, SAA), ahol a mágneses tér gyengébb, és ez komoly kihívásokat okoz a műholdak üzemeltetőinek. Az anomáliás területen a töltött részecskék közelebb kerülhetnek a Föld felszínéhez, sérüléseket vagy zavarokat okozva a műholdak fedélzeti számítógépeiben.

A NASA kutatói folyamatosan figyelemmel kísérik ezt a régiót, hogy jobban megértsék az anomália kialakulását és változásait. A legfrissebb megfigyelések szerint az anomália két részre szakadt, amely újabb kihívások elé állítja a műholdrendszereket. A Föld mágneses tengelyének nem tökéletes állása és a belső, olvadt fémből álló földmag folyamatos mozgása is hozzájárul a jelenséghez, és ezen mozgások következményeként a mágneses mező sosem stabil.

A Dél-atlanti anomália védelmet nyújtana, de a gyengülése miatt a Napból érkező töltött részecskék könnyebben behatolnak a légkörbe. Ez különösen aggasztó a műholdak számára, ahol a nagy energiájú protonok akár rövidzárlatokat is okozhatnak a fedélzeti eszközökben. A Nemzetközi Űrállomásnak is rendszeresen át kell haladnia ezen a zónán, de a vastag védőburkolat miatt a személyzet biztonságban van. Ugyanakkor a külső mérőműszerek, mint például a GEDI lézeres távérzékelő, időnként zavarjeleket rögzítenek, vagy újraindulnak a megnövekedett sugárzási szint miatt.

A folyamatos megfigyelés kulcsfontosságú a helyzet pontos megértéséhez. A NASA kutatói nemcsak a Földi mérőállomások adatait, hanem műholdas megfigyeléseket is használnak, amelyekkel már évtizedek óta gyűjtenek adatokat a helyzet alakulásáról. A SAMPEX (Solar, Anomalous, and Magnetospheric Particle Explorer) nevű műhold például azt mutatta ki, hogy az anomália lassan, de biztosan északnyugati irányba tolódik el.

A NASA szakemberei, beleértve a geofizikusokat, matematikusokat és űrfizikusokat, a Swarm műholdflotta adatait és nemzetközi küldetések méréseit felhasználva próbálják előrejelezni a mágneses tér jövőbeli alakulását. Az így nyert modellek segítenek megérteni a Föld belső folyamataiból adódó változásokat.

Fontos megjegyezni, hogy a Dél-atlanti anomália és a gyengülő mágneses tér jelentős hatással lehet a jövőbeli űrmissziókra és a műholdak tervezésére, így a kutatásba fektetett energia kulcsfontosságú lehet a jövőbeli biztonság szempontjából. Az anomália fokozódó hatásai és a Föld mágneses mezejének változása globálisan érzékelhető kihívásokat jelentenek, és érdemes figyelemmel kísérni őket.