Zalatnay Cini Visszaemlékezése

Évtizedek csendje törik meg, amikor Zalatnay Sarolta, a magyar zeneicon, elárulja titkát Komárról, aki nélkül talán más úton indult volna el. Ez a történet nem csupán a fiatalságról szól, hanem a régi fellépések titokzatos világának felfedezéséről is!

A Felfedezés Kezdetei

Zalatnay gimnazista korában először találkozott Komár Lászlóval, aki dicsérte a lábait, majd felfedezte őt a zene világában. Elmondása szerint a Scampolo klubban figyelt fel rá Bergendy István, ami elindította őt a siker útján. 1966-ban már a Táncdalfesztivál színpadán láthattuk, ahol a 'Hol jár az eszem?' című dallal rögtön a második helyet érte el.

A Siker Küszöbén

Alig egy évvel később az Omegával közösen elénekelt 'Nem várok holnapig' dala hatalmas siker lett. Zalatnay arról is mesél, hogy a fesztivál színfalai mögött mindig barátságos légkör uralkodott az előadók között, és kitér arra, hogyan próbálták megszabni a megjelenését: a miniszoknya viselése sosem volt egyszerű feladat, amit a közönséget lenyűgözve kellett viselnie.

A Szórakoztatás Úttörője

A korszak forradalmát a miniszoknya, a műszempilla és a dalok új világának ötvözése hozta el. Zalatnay hangsúlyozza, hogy a Táncdalfesztivál résztvevői között egyfajta barátságos légkör volt, rivalizálás nélkül. Korda György, Koós János, Aradszky László és Harangozó Teca mind jóbarátai voltak.

Közvetlen Kapcsolat a Rajongókkal

Zalatnay a rajongókkal is közvetlen kapcsolatban állt. Villamossal utazott, és a tömeg mindenhol követte, hiszen sosem felejtette el, hogy ő a „nép énekese”. Az előadásokért csupán néhány száz forintot kaptak, de a közönség szeretete mindent felülírt.

Örök Idők Dala

Zalatnay Cini története nemcsak a saját zenei pályafutását idézi fel, hanem egy egész korszak zenei örökségét is. A fiatalkori emlékek, barátságok és a zenélés iránti szenvedély örök érvényű value-t ad.