Kun Zsuzsa interjút készített a legendás színművésszel, Verebes Istvánnal, aki 77. születésnapját július 4-én ünnepelte. Az ünnepelt a pihenésre és a családjára fókuszál, hiszen a négy napos családi összejövetel során hazája, Bazitá mellett volt a gyermekeivel és unokáival.

"Olyan volt a házunk, mint egy menekülttábor" - meséli mosolyogva. Az utóbbi időben elkerülte Budapestet, de a családi kötelékek és az életrajzi események miatt most mégis gyűltek a meghívások.

Verebes István felesége, Ági két dolgot szeretne: egy kis pihenést és a közönséggel való találkozást a színházban, ami számára mást jelent, mint a férjének. István testén a múlt terhei még érződnek, de tudja, hogy az idő múlásával a színház megtartja fiatalos lendületét.

A színész napjait alkotás tölti ki: olvasás, festés, írás és a már tíz éve vezetett naplója, amelyben a gondolatait rögzíti. "Ezek segítenek megnyugtatni a lelkemet, tiszta látást adnak a világról, amelyben élünk.”

Kritikus szemmel nézi szakmáját és a benne dolgozókat, de önmagát is. Emlékszik, hogyan egy sikeres premier után elfordult egy régi darabtól, ami meghatározó élményei között szerepel. A színházi világ kihívásai számos mélypontot hoztak az életébe, például a ’90-es évek elején az összeomlása és a tragikus döntések kicsúszása.

A múlt fájdalmai azonban egy új lehetőséget teremtettek számára, amikor a nyíregyházi színház vezetését elnyerve újra talpra állhatott. "Ez megváltoztatta az életemet, a munkához való hozzáállásomat és az emberek értékelését a környezetemben.”

Mielőtt feleségül vette Ágit, tudatosan választotta őt. "Éreztem, hogy ő az, akire szükségem van, és aki mellett biztonságban érzem magam.

A házasságuk 30 éve alatt sok élményt megéltek, együtt vészelték át a nehéz időszakokat. "A fiam, Mihály pedig az életem, életünk legnagyobb ajándéka!" – zárja a beszélgetést Verebes István.