A híres Stonehenge kőtömbjeit Kr. e. 2620 és 2480 között építhették fel több szakaszban. Az impozáns központi oltárokövet később, Kr. e. 2500 és 2020 között helyezték el a helyszínen. A kőtömbök szállításához valószínűleg fás szerkezeteket használtak, amelyeken azok hónapokon keresztül jutottak el a helyszínre, rengeteg ember részvételével. De miért végezték ezt a hatalmas és fáradságos munkát? Egy új elmélet szerint a közös munka azt volt hivatott megmutatni, hogy a különböző régiókból érkező közösségek helyezik el köveiket, így hangsúlyozva a sziget egységét a folyamatosan érkező bevándorlókkal szemben.

Egy új tanulmány szerint a skót kőelemzők és a Salisbury-síkság legdélebbi részén, Wiltshire-ben található Stonehenge hasonlóságai arra utalnak, hogy a két egymástól távoli terület közötti kapcsolat szorosabb lehetett, mint korábban feltételezték. Ott a régészek több elméletet is felvetettek azzal kapcsolatban, hogy Stonehenge milyen célra szolgálhatott - a csillagvizsgálattól kezdve, a temetkezési helyeken át, egészen a gyógyító központig. Különösen érdekes, hogy a közeli Durrington Walls falujában valószínűleg nagy lakomákat rendeztek, ahol disznókat és marhákat öltek le.

A kövek forrása is vitatott marad. A nagy homokkő lapok valószínűleg a wiltshire-i West Woodsból származnak. A Stonehenge ikonikus megjelenését biztosító nagy sarsen kövek mellett azonban körülbelül 80 „kék kőnek” nevezett kő is található, amely kisebb és víz alatt kékes színű. Ezek a Craig Rhos-y-Felinből származnak, a dél-walesi Preseli-hegységből, de hogy kerültek Wiltshire-be, arra nincs magyarázat.

Az oltárkő, azaz a központi nagy szikla, Skócia északi részéről érkezhetett, feltevések szerint akár ezer kilométer távolságból. Ez a zöld homokkő más és eltérő anyagú a többi kőtömbhöz képest. Az analízisek során hasonlóságot találtak az észak-kelet-skóciai Orkádiai-medence régi vörös homokkővéhez. A kutatók szerint 95%-os valószínűséggel innen, Inverness, Thurso, Orkney és Shetland érintett vidékeiről származik. Talán, ami egyre valószínűbb, az észak-skóciai neolitikus népek hozták ajándékba a délieknek, hogy ezzel megerősítsék a szövetségüket, vagy a közös építés során hangsúlyozzák a közösség erejét.

Stonehenge körülbelül öt évszázadon keresztül hamvasztások helyszínéül szolgált. Az itt elhamvasztott emberek zöme a Salisbury-síkságon túlról érkezett, ami arra utal, hogy ez a szakrális tér messziről vonzotta a szertartásokra érkezőket. Emellett lehetséges, hogy gyógyító központként vagy templomként is működhetett.

A legújabb kutatások rámutattak arra, hogy Stonehenge a különböző kultúrák közötti kapcsolatok ikonikus példájaként is szolgálhatott, hiszen a skótok és a walesiek saját köveikkel ajándékozták meg Wiltshire területét, a közönséges identitás és politikai egység szimbólumaként. A többféle tájegységről származó sziklák egy közös közösséget szimbolizálhattak, amely a föld, az őseink és az ég közötti egység monumentális kifejeződése. Érdekes megfigyelni, hogy a Stonehenge környéki kövek mind különféle régiókból származnak, amitől ez a hely különös, hiszen több mint 900 brit kőkörhöz képest is egyedülálló.

Annak ellenére, hogy Anglia, Skócia és Wales fogalma 5000 évvel ezelőtt, Stonehenge építésekor még nem létezett, mindhárom országot szimbolizálhatta az emlékhely.

(Forrás: A Stonehenge. Fotó: EA / G. WRIGHT / De Agostini / Getty Images)