Bár az időjárás nem éppen kedvezett a látványnak, a kíváncsiskodó nézők a felhők közötti réseken sikeresen megcsodálhatták a csodás vörös Holdat. A vasárnapi langyos nyári estén sokan gyűltek össze, hogy tanúi legyenek ennek az égi csodának.

A teljesség nem sokkal a holdkelte után következett be, ami megnehezítette a vörös korong megpillantását a világos égen. Ahogy azonban szürkületbe fordult az est, a Hold egyre inkább előtűnt; ahol derült volt az ég, ott a téglavörös színében ragyogott. Sőt, néhány csillag is feltűnt körülötte, hozzájárulva a varázslatos látványhoz.

Érdekes volt megfigyelni, hogy az északi oldal sokkal inkább beletartozott a bolygó árnyékába, így ott sötétebb színeket mutatott. Ahogy a teljesség véget ért, az égi kísérőnk árnyéka fokozatosan elkezdett visszahúzódni, elsőként a délkeleti rész vált egyre világosabbá. Szinte egy villanásra, a szélre emlékeztető fényesség árasztotta el a délkeleti peremet, jelezve a teljesség végének elérkezését.

A teljességet követően a látvány még egy darabig tartott, hiszen a részleges fogyatkozás fénye még ennek ellenére is magával ragadó élményt nyújtott, viszont sajnos, a legtöbb helyen ekkorra már teljesen beborult az ég.