Vincent van Gogh, a híres festő, akinek művészete ma már világszerte elismert, korában sokáig rendre lenézett volt. Szegénysége miatt nem tudott modellt finanszírozni, ezért olyan emberek mellett helyezkedett el, mint a nincstelenek, parasztok, idősek és prostituáltak. Ezekkel az emberekkel népszerűsítette művészetét és felfedte sötétebb, tragikusabb oldalát.

De volt egy különleges nő az életében, aki jelentős hatással volt rá, ez pedig Christine Clasina Maria Hoornik, akit Van Gogh Siennek hívott. A nő három évvel volt idősebb a festőnél és súlyos nehézségekkel küszködött: munkahelye nem volt, kislányát egyedül kellett nevelnie, így el kellett adnia a testét, hogy megélhessen. Van Gogh elhatározta, hogy feleségül veszi őt, ami a családja mérhetetlen ellenállásába ütközött, sőt, szülei még a mentális intézet fenyegetésével is próbálkoztak, hogy távol tartsák tőle Sient.

Egy 1882-es levélben azt írta, "Ő és én két szerencsétlen vagyunk, akiknek együtt kell maradniuk, és együttesen kell hordozniuk a keresztjüket”. Sien végül a festő kis, szerény otthonába költözött, de nem sokkal később kifejtette, hogy ez az életvitel hamarosan tragédiába fulladhat.

Egy nyári hónapban Van Gogh súlyos láz miatt kórházba került, ahol kiderült, hogy gonorrhoeája van. Ahelyett, hogy elmondta volna testvérének, Theo-nak a valóságot, csak annyit mondott, hogy „enyhe nemi betegség” – ám a valóság sokkal sötétebb volt. A kórházban Sien is átesett, és egy kisbabát hozott a világra, akit Willemnek neveztek el, de Van Gogh nem volt az apa.

A festő mindeközben megpróbálta segíteni Sient, mégis, Sien nem bizonyult jó anyának, gyermekei iránti elhanyagoló magatartásával sok problémát okozott. Van Gogh folyamatosan küzdött a depresszióval, és Sien családja követelte, hogy járjon el helyettük, ahelyett, hogy a művészetére fókuszálhatott volna. Természetesen igyekezett új állást keresni Siennek, de végül az alkoholt választotta a munkahelyek helyett, ami a kapcsolatukat még inkább megterhelte.

Sien végül 1904-ben vízbe fulladt, ahogy az előre megjósolta. A halála titkai sokáig rejtve maradtak, csak évekkel később bukkantak elő a halotti anyakönyvi kivonatok, amelyek megerősítették a tragikus eseményeket. Sien élete tele volt szenvedéssel és tragédiával. Két gyermekét is elvesztette, és a férfiak, akik elhagyják őt, mind kitaszították az életéből. Sohasem házasodtak össze Van Goghhall, bár a festő mindig is érezte, hogy Sien különleges helyet foglal el a szívében.

"Nem akarom, hogy egy pillanatig is elhagyatottnak és magánynak érezze magát... A gyengéd szeretet pedig mindvégig ott élt közöttük," írta Theo-nak az őszinte leveleiben. Ez az elhivatottság végül nem tudta megmenteni őket a sorsuktól, és a művészi élet fénye az érzelmi sötétség felé torkollott.