Mi történik azokkal az űrhajósokkal, akik az űrben egy küldetés során halnak meg? A NASA és Chris Hadfield, a Nemzetközi Űrállomás egykori parancsnoka már rendelkeznek forgatókönyvekkel erre az esetre. Hadfield elárulta, hogy a NASA halálszimulációkat is futtat, hogy felkészüljenek az ilyen váratlan helyzetekre, távol az otthonuktól.

Az űrben bekövetkező halál mibenlétéről tudni kell, hogy egészen másképp zajlik, mint a Földön. Gravitáció hiányában a vér nem gyűlik össze az alsó végtagokban, ugyanakkor a hullamerevség is jelentkezhet, és a baktériumok is aktívak maradnak, amennyiben elegendő oxigén áll rendelkezésre. Ha a Marson történik a haláleset, a sivatagos környezet gyorsan elporlaszthatja a testet, míg a Holdon a szélsőséges hőmérsékleti ingadozások, amelyek -170 és 120 Celsius-fok között mozognak, szétfagyaszthatják vagy elpárologtathatják a maradványokat. Az űrben való élet megnehezíti a holttestek kezelését, hiszen a Föld védelme nélküli sugárzás is hatással van az ott hagyott testekre.

Chris Hadfield szerint, ha a legénység egyik tagja elhunyt, akkor a testet a légzsilip által elhatárolt térbe kellene vinni. Az űrruhának köszönhetően a test oxigénellátása biztosított marad, és a nyomást is fenntartja, ami felgyorsíthatja a bomlást az űr körülményei között. A Nemzetközi Űrállomás (ISS), amely már 24 éve üzemel, várhatóan 2030-ban kényszerül bezárni, mivel egyre több problémával küzd, beleértve a szivárgásokat és az elöregedett szerkezeteket. Az orosz–ukrán háború miatt az orosz részvétel is csökkent, ami tovább bonyolítja az ISS működését.

Ha egy űrhajós hal meg az ISS-en, a testet a helyi hűtőszekrénybe helyezik, és a NASA programirodája intézi el a továbbiakat, amelyek lehetnek hazaküldés a Földre, vagy akár az űrbe való kibocsátás. A legénység dönthet arról, hogy mi történjen a testtel, és ezt mindig figyelembe kell venni, különösen hosszú küldetések, például a Marsra tervezett mission esetén.

A NASA különös figyelmet fordít arra, hogy ne szennyezze be a Naprendszer környezetét, ezért sok kutatás folytat a holttestek kezelésére. Az ideális megoldás, amelyet a NASA preferál, hogy az elhunyt asztronauták testét elhamvasztják, ezzel megsemmisítve a földi mikroorganizmusokat is – persze csak akkor, ha nem szállítják vissza a maradványokat a Földre. Ha a hamvasztás nem lehetséges, akkor egy új fejlesztés, a űrhajósapróító robot segíthet a probléma megoldásában.

Ez a robot lehetővé teszi, hogy az elhunyt űrhajós testét összeszorítsák, csökkentve annak méretét, ami különösen fontos az űrhajóban a helyhiány miatt. A NASA kutatói kifejlesztették azt a robotkar, amely az elhunyt testét a külső oldalon rögzíti, történelem szilárd kulcsként. A robotkar 15 percig működik, hogy apró darabokra zúzza a testet. Ezután a víz elpárologtatása a test körülbelül 25 kilogrammra csökken. Az új megoldások nemcsak az űrkutatásban, hanem a halottak kezelési eljárásaiban is forradalmi változásokat hozhatnak.