Az Európai Unió belső politikai tája egy újraértelmezés küszöbén áll, hiszen Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, a közös agrárpolitika (KAP) reformját tűzte ki célul. Két kardinális téma, amit a politikai elit eddig tabuként kezelt, végre napirendre kerül: a KAP átalakítása és a biztosi testület magánélete.

A közös agrárpolitika jelentős szerepet játszott az EU mezőgazdasági szektorának versenyképességében az 1970-es évektől kezdve, azonban a tagállamok között fennálló politikai érdekellentétek miatt eddig nem történt átfogó reform a rendszer struktúrájában. A gazdálkodók évtizedek óta tüntetésekkel és blokádokkal hívják fel a figyelmet arra, hogy a reformokra sürgősen szükség van, de a kormányok sok esetben inkább a stabilitást választják a változások helyett.

Az EU mezőgazdasági teljesítménye 2014 és 2020 között 24%-kal javult, de a helyi ágazatok közötti eltérések és a kiegészítő finanszírozás kérdései továbbra is megoldatlanok. Az agrárium és más ágazatok közötti mély szakadék sokszor gátat szab a hatékony politikai döntéshozatalnak.

A mostani, 2021-2027 közötti periódusban a közvetlen kifizetéseket 291,1 milliárd euróra tervezik, míg a vidékfejlesztésre 95,7 milliárd eurót irányoznak elő, hogy a gazdák jobban alkalmazkodhassanak a fenntarthatóbb és környezetbarátabb gyakorlathoz. Az EU reményei szerint a reformok végrehajtásával a közös agrárpolitika a termelés és a fenntarthatóság összhangjának javítására törekszik.

Ugyanakkor, a KAP reformja komoly politikai vitákat generálhat, hisz számos tagállam, például Franciaország és Lengyelország, amelyek a legnagyobb támogatásokat kapják, erőteljesen ellenállnak a változásoknak. A fukar országnak nevezett államok, mint Ausztria és Németország, viszont támogatják az új irányvonalat.

A következő költségvetési ciklus, 2028-2034, a reformátorai számára lehetőséget ad az agrárpolitika jelentős átalakítására. A várakozások szerint a tagállamok mozgásterét növelik a források felhasználásában, amely a falusi közösségek és a mezőgazdasági kisebb egységek érdekében is kedvező lehet. Sokan figyelmeztetnek azonban: a KAP fenntarthatósági céljai eddig nem teljesültek, és szükség van a környezetbarát gyakorlatok hangzatos támogatására, amelynek a gazdálkodók ellenállása újabb kihívások elé állítja a politikai döntéshozókat.

Vajon a jövőben sikerül-e valódi változásokat elérni az EU agrárpolitikájában, vagy a régi séma tovább él? Az elkövetkező hónapok tárgyalásai alapján világossá válik, hogy a reform céljait zálogba kell helyezni, a gazdák jövője pedig forog kockán.