(Nyitókép: Bernd von Jutrczenka / AFP)

Szeptember elején napsütéses, enyhén szeles időjárás fogadta a németeket, amikor Donald Trump az amerikai elnökjelölti vitában kifejtette kétségeit a fosszilis és atomenergia egyidejű kivezetésével kapcsolatban. Rámutatott: „Németország megpróbálta, és egy éven belül újra hagyományos erőműveket kezdtek építeni.”

Ez a kijelentés azonnal aktiválta Annalena Baerbockot, a német külügyminisztert, aki úgy tűnik, hogy a magyar külpolitika kritikájában lelt újfajta erőre. Gyorsan reagált, mégpedig egy Twitter-bejegyzés keretében, amelyben így fogalmazott: „Akár tetszik, akár nem: Németország energiarendszere teljesen működőképes, 50 százalék feletti arányban megújuló energiaforrásokkal. Mi bezárjuk, nem pedig építjük a szén- és atomerőműveket.”

Habár e kijelentéseit a Politico berlini tudósítója is megdöbbenéssel fogadta, az állításokban nem teljesen alaptalan a valóság. 2024 szeptemberében Németország energiaellátásának 65 százaléka megújuló forrásokból származott, amelynek jelentős részét tényleg szél- és napenergia adta. Azonban érdemes megjegyezni, hogy számos hagyományos energiatermelő erőmű is működött, jelentősen megemelve a karbonintenzitást.

A helyzet azonban gyorsan változott, különösen novemberre, amikor is a szeptemberi helyzethez képest a sokaság, a számok és a környezeti tényezők is kedvezőtlenül alakultak. November 6-án, az elnökválasztás másnapján, több ezer német szélturbina leállt, míg a naperőművekkel együtt sem tudtak képesek voltak működni a várakozások szerint. Aznap a német energiamixet gyakorlatilag a fosszilis források dominálták.

Ezek a változások szembetűnőek voltak, mivel egyes adatok alapján az energiamérleg szén aránya 41 százalékra nőtt, míg a megújulók, mint a nap és a szél, erőteljes visszaesést mutattak.

Az újságírók most figyelemmel kísérik Baerbock és Habeck nyilvános vitáit, hiszen a következő választások előtt a német zöldek politikai stratégiája kulcsszerepet játszik. Kiemelendő, hogy Robert Habeck, a klímapolitikai miniszter, már jelezte ambícióit a jövőbeni választásokkal kapcsolatban, törekedve arra, hogy új irányvonalakat hozzon a német politikába.

Mindeközben a magyar külpolitika továbbra is aktívan figyeli a német fejleményeket, hiszen a két ország viszonya és az energiaellátás közötti kapcsolatok kulcsfontosságúak a következő években. A kérdés most már csak az, hogy a németek hogyan reagálnak a feszültségekre és a kihívásokra, melyek nem csupán a politikai tájat, hanem a gazdasági jövőt is befolyásolják.