A technológiai óriások egyre inkább arra törekednek, hogy környezetvédelmi lábnyomukat csökkentsék. Mark Zuckerberg, Bill Gates és Elon Musk mindannyian nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy vállalataink fenntartható energiát használjanak, például atomenergiát, miközben látványosan csökkentik a termékeikhez kapcsolódó csomagolásokat. A mobiltelefonok dobozai mostanra már jóval vékonyabbak lettek, és sok esetben a készülékhez már fülhallgatót, sőt töltőfejet sem csatolnak a cégek, hogy a termeléshez felhasznált energia mennyisége csökkenjen.

De míg ezek a lépések jónak tűnnek, egy másik oldala is van a kérdésnek. A gazdagok, akik magángépet használnak, hatalmas mennyiségű szén-dioxidot bocsátanak ki az atmoszférába, amiről a svéd Linnaeus Egyetem és a Müncheni Egyetem friss kutatásai értekeznek. A 2023-as adatok alapján az egy százalékot sem elérő magángép-pilóták szén-dioxid-kibocsátása meglepő módon egy egész kis országot is meghaladó mértékű. A világ lakosságának csupán 0.003%-a használ magángépeket, de így is 15.6 millió tonna szén-dioxidot juttattak a levegőbe, ami több, mint amennyit például Szlovénia vagy Litvánia egy év alatt kibocsát.

A legnagyobb technológiai vezetők közül Mark Zuckerberg és Elon Musk a Gulfstream Aerospace G650ER magángépet használják. Zuckerberg műholdas cégvezetőként jelentős repülésszámmal bír. Csak 2024 első negyedévében 42 alkalommal repült, ami heti három repülést jelent. A repülőgépe 13,900 km-es hatótávolságra képes egy tankolással, és hasonló szolgáltatásokat igényelnek Elon Musk gépei is, akik különféle Gulfstream modelleket, mint a G550-es vagy a G650-es, használnak.

Eközben Jeff Bezos, az Amazon alapítója szintén a magángépek hűséges felhasználója, és rendelkezik egy G650ER-rel, ami szintén nagy hatótávolsággal bír. Bill Gates, a Microsoft társalapítója, nemcsak hogy magángépet használ, hanem egy nagy gyűjteménye van repülőgépekből, a Bombardier Challenger 350 modellek mellett.

Ezen hírességek repülési szokásai felvetik a fenntarthatóság kérdését, különösen egy olyan világban, ahol a klímaváltozás egyre sürgetőbb kihívásokat jelent. A fenntarthatóság elveit figyelembe véve a kérdés tehát az, hogy hogyan lehetne csökkenteni a magánrepülők által keltett szén-dioxid-kibocsátást, hiszen egy-egy pilóta karbonlábnyoma sokszor meghaladja a hagyományos utazási módokét.

A technológiai vezetők mindezen ellentmondások közepette egyre inkább helyzetük tudatában kell, hogy legyenek, hiszen példájuk másokra is hatással van. A kérdés nem csupán az ő magánrepülőik használata körül forog, hanem arról is, hogy miként járulhatnak hozzá a globális fenntarthatósági célokhoz, amelyeket a klímaváltozás elleni harc érdekében tűzött ki a világ. Vagy talán elérkezett az idő, hogy a gazdagok talán a közlekedési szokásaikat is újragondolják?