A Tádzsikisztán és Üzbegisztán határvidékén található Zarafsán környezete a tudósok szerint ősidők óta különleges terület lehetett, amelyet mind a modern, mind az ősi ember használt. A paleolitikumban a vándorló ősemberek ezen a régión haladtak át, ahol három különböző emberi populáció – a gyenyiszovai ember, a neandervölgyiek és a homo sapiens – találkozhattak és kölcsönhatásba léphettek egymással.

Azonban a régióban ritkák a paleolitikumi lelőhelyek, így a kutatók számos kérdéssel küzdenek, amelyekre még nem találták meg a választ. Egy nemrég felfedezett sziklamenedék, a tádzsikisztáni Soii Havzak, új reményeket hozhat, hogy választ adjanak ezekre a kérdésekre.

A Soii Havzakot mintegy 40 kilométerre találták a folyótól. Ez a sziklafalba vájt menedék rendkívüli módon rétegezett, ami azt jelenti, hogy az idő múlásával egymásra rakódó rétegek révén a tudósok képet kaphatnak arról, milyen élet zajlott ott az egyes időszakokban.

Az Antiquity című tudományos lapban publikált kutatás szerint a sziklafalból 277 kovakőből készült szerszámot, megmunkált követ, kvarcot és több száz csontot találtak. Emellett a kutatók tűz nyomait is felfedezték, amelyek első bizonyítékai 150 000 – 20 000 évvel ezelőttig nyúlnak vissza. Ez a felfedezés betekintést nyújt a történelem ezen időszakába, különösen azért, mert a menedék egy vándorlási útvonalon helyezkedik el.

A szakemberek úgy vélik, hogy ezen a területen jelen lehetett a gyenyiszovai ember, a neandervölgyiek és a homo sapiens is, de hogy ez pontosan miként és mikor történt, azt további felfedezések fogják megmondani.

A kutatások szerint a terület rendkívül alulkutatott, pedig valószínűleg jelentős leletek kerülhetnek elő innen. A Soii Havzak vizsgálata jelenleg is folyamatban van, így a tudósok hamarosan részletesebb képet kaphatnak arról, milyen élet zajlott ott 150 ezer évvel ezelőtt. Érdemes figyelni a fejleményeket, mert ami itt előkerülhet, átformálhatja mindazt, amit eddig tudtunk az emberi migrációkról és a prehistória különböző fajainak kölcsönhatásairól!